Az önkormányzati választásokat a hatalom és a pénz határozta meg. Reklámot, pr-terméket adtak el, s sokan vevők voltak rá. A Munkáspárt tudta: nem velük kell versenyezni. Egyszerűen fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy mindaz, ami mostanság a magyar emberekkel történik, tűrhetetlen. Ennek nem kell így lennie! A jövő a miénk! Végre mi bizonyíthatunk – és mi bizonyítani is fogunk!

Emelkedett hangulatú demokráciánk túl van legutóbbi megmérettetésén: véget értek az önkormányzati választások.

Jogos a kérdés, kell-e nekünk, a Munkáspártnak ebben a színjátékban részt vennünk? Kell-e nekünk ennyi erőt és energiát szánni egy olyan meccsre, amiről úgyis tudjuk, elviszik a pénzes maszlag-pártok?

Jogos a kérdés, mert láthatjuk: akinek több pénze van, több maszlaggal eteti az embereket, azaz viszi a választót – többségében.

De nem mindenütt kell a maszlag! Van, ahol az igaz szó a nyerő.

Van munkáspárti polgármester, vannak munkáspárti önkormányzati tagok.

Nekik máris lehetőségük nyílik arra, hogy beleszóljanak a helyiek életébe, s tehessenek azért, hogy az ott lakóknak jobb legyen.

Velük kapcsolatban nincsenek is kérdéseim, ezért azt mondom: igen, ha ez a játékszabály, el kell indulni a választásokon.

Ma még csak „kicsiben”, tudatos munkával három (és négy) év múlva akár egészen nagyban is.

Mi lesz a különbség?

Az, hogy az emberek felismerik a valóságot.

Az elmúlt húsz évben átmosták az emberek agyát. Elhitették velük, hogy az MSZMP utódja az MSZP, holott ők csak a „szajrét” akarták, nem tisztességes, szocialista, baloldali, az embereket központban kezelő államvezetést.

Ennek alátámasztására szitokszóvá tették a „kommunista” jelzőt, nehogy az értékek áthatolhassanak a politika falán.

Hát ennek van most vége!

Megmutattuk a választásokon: mi

vagyunk az ötödik párterő, akire igenis oda kell figyelni!

Ma még kis pártnak tűnünk, de holnapra máshogyan lesz.

Már ott vagyunk az utcán, az aluljáróban, a vonatok és buszok mellett, a gyárak és bányák előtt, a munkanélküli hivataloknál, mindenütt, ahol a magunkhoz hasonlót megtaláljuk.

Velük beszélgetünk, az ő problémájukra figyelünk. Mi értük vagyunk!

S végre, az MSZP aláírta a bizonyítványát az elmúlt nyolc év gaztetteiért, végre, az emberek arra is figyelnek, aki nem csak maszlagokat kínál, hanem valós megoldást.

Na, ezek vagyunk mi.

Itt a különbség!

Legyünk büszkék mindenkire, aki a lelkét kitette a választásokon a jobb eredményért, legyünk büszkék magunkra: a pénzes maszlag-pártok már rég a gereznánkon szeretnének táncolni.

De mi létezünk, növekszünk, megyünk előre, mégis!

Miért? Mert mi hitből, meggyőződésből dolgozunk, mi azt akarjuk, hogy ne legyen éhező gyerek, hajléktalan, munkanélküli, otthonában megfagyott idős ember.

Nekünk nem kell a sallang, bizonyítottuk húsz év alatt. Mi egy becsületesebb, igazságosabb társadalmat akarunk.

Az MSZP nem azt akarta. Béke poraira.

Nem lehet örökké büntetlenül az emberség pártjának leplében tetszelegni, ha csak a profit érdekel.

Sajnálom az MSZP-tagokat. Rengeteg megvezetett ember, aki abban a hitben élt, hogy békés, baloldali választóként éli életét. Holott egy olyan pártra adta voksát, tagdíját, amelyik kicsit sem törődött vele, hogy ő, személy szerint él-e, hal-e?

Ez a nagy különbség.

A Munkáspárt mindenkit vár, akinek gondja, baja van. Azért dolgozunk, hogy valamilyen módon átverjük kéréseinket a maszlag-pártokon, ott, a jól párnázott parlamenti székekben.

Mi kimegyünk tüntetni, petíciókkal bombázzuk az illetékeseket, de még ennél is többet akarunk: élő kapcsolatot mindenkivel, akinek mondanivalója van.

Gyertek, elárultak! Gyertek, elesettek!

Közhely, de hullámvölgy után hullámhegynek kell jönnie.

Együtt erősek vagyunk!

CSEH KATALIN