Újabb álbaloldali áru

Szili Katalin újbaloldali pártot alapított a választások napján. A volt parlamenti elnök az önkormányzati választások napján, vasárnap – roppant elegánsan borítékolva anyapártja, az MSZP vereségét – hozta létre a Szociális Uniót. Az egykori szocialista nagyasszony természetesen nem mondott le parlamenti mandátumáról. Jellemző indoklása: az MSZP-vel és nem a választókkal szakított. Csendben jegyeznénk meg: nem egyéniben, pártlistán jutott be.

Szili persze a maga módján őszinte is volt, közölve, hogy az MSZP mostantól végképp nem eladható áru.

Eladható áru – ezeket a szavakat sikerült kimondania. Szili mondata mindent megmagyaráz: belépni MSZMP-be, mert állampárt boldogulást hoz, részt venni annak elárulásában, mert az szép, kapitalista jövőt biztosít. Utána sokra vinni MSZP-n belül, eljátszva okosan, hogy ő baloldali, sőt nemzeti. Mert tudja, hogy a pártnak van baloldali és hazafi tagja, aki undorodik a liberális „add el anyád és hazád, hogy fusson BMW-re” politikától. Okosan művelte ezt „Katika”, mert amikor tétre ment, mindig a BMW-t választotta. Csak nem mindig kapta meg.

Miután nem ő lett a köztársasági elnök, Szili Katalin egyre többet gondolkodott a váltáson. Szocialista pártban remélte először, hogy pajzsra emelik, ám azt az árat a pártban senki sem akarta megfizetni. Ismerték Szilit: nem

dolgozik, de okoskodik. Bábnak fárasztó, valós vezérnek tehetetlen. Ott volt jobbnak Mesterházy – a meló neki is büdös, de istenien bólogat.

S aláír, ha úgy adódik…

Szili Katalin a narancsos „fülke-forradalom” után eljátszotta a nemzeti honanyát.

Az MSZP frakciójából egyedül megszavazta az értelmetlen és otromba Trianon-törvényt. Ám láss csodát: a Fidesztől nem érkezett ajánlat. Nem kellett az áru.

Szili most újra próbálkozik, hátha a Fidesz akar új-baloldalt építeni, ha kell, ő alkalmazkodik. Olyan ez, mint a korábbi árucikkek. Álpártok, áru és árulószerűségek.

Mint Vajnai Attila Munkáspárt 2006-ja, mint a politikai abszurd határát súroló Zöld Baloldal, vagy, hogy komolyabb és jobban fizetett tételt említsünk: a Lehet Más a Politika. Vegyesen Fidesz és MSZP áru. Romlott. Újracímkézett lejárt szavatosság.

Szili, Vajnai vagy éppen Tamás Gáspár Miklós és az SZDSZ-vásárlókra pályázó LMP-s retro-fidesz abban egységes, hogy hülyít és hülyére vesz.

Ő áru, Te vevő!

Ő gazdagszik, Te fizetsz!

Ő lop, Te elhiszed a kisebbik rosszat!

Ennyi.

A baloldal baloldalt van. Nem a polcon, benned.

A szívedet eladnád?

Demszky, Tarlós, üzlet

Budapesten világos volt, hogy

Tarlós István nyer. Azt is mindenki tudta, hogy a versenyt hozzá igazítják: 27 ezer ajánlószelvényt reálisan rajta kívül csak a szocialisták gyűjthetnek össze. Ketten viszont nem indulhattak, az óhatatlanul megerősítette volna az MSZP-jelöltjét. Még úgy is, hogy a politikai zsúrfiú

Horváth Csabát indították. Ezért lett hirtelen, az utolsó néhány napban több ezer ajánlószelvénye az LMP-nek. S érdemes belegondolni abba is, hogy a Jobbik jelöltje kitől vehetett el szavazatot, s kinek az érdekében volt indítani.

A fővárosi kampány sajátossága volt Demszky Gábor mellőzése. Demszky húsz évig volt polgármester, nem lophattak úgy, hogy ő nem tudott volna róla. Vagy ő nem lopott velük együtt. Tarlósék azonban nem támadták, hanem kiegyeztek vele. Hagyó Miklós kétes egzisztenciája, néhány tolvaj kerületi szocialista polgármester lett az ára annak, hogy Demszky „védett vad” legyen. Ez persze kevés. Demszkynek többet kellett adnia. Demszky gyaníthatóan a főváros szétlopásának receptjét, a benne érintett kis- és nagyhalak dossziéit adta oda a Fidesznek. Ezért megúszta, sőt meg is tarthatja, ami húsz év alatt csurrant-csöppent.

Jó lenne hinni benne, hogy a Fidesz, így a nem csak a Demszkyvel, hanem a volt SZDSZ-es városvezető embereivel kiegyező Tarlós István rendet tesz, számonkér és tisztességet teremt. Jó lenne hinni benne, hogy a „fiatal fiúk”, a Rogán Tónik és Kocsis Máték a lakók érdekeit nézik, s nem tökélyre viszik Demszky művét.

Jó lenne… a bilit nem észrevenni.