Ságvári ma is él

Ságvári Endre mai is veszélyes a tőkés hatalom számára. Eltérően a munkásmozgalom sok más hősétől, az ő neve kevésbé felejtődött el, és minden adott ahhoz, hogy ma is szalonképes példaképe legyen a felnövekvő nemzedékeknek. Nem a munkásnegyedekből jön, zsidó értelmiségi családból származik.

Életében nincsenek törések, makulátlan. A fasizmus ellen küzd egy olyan Magyar­országon, amelyet megszálltak a németek. Fiatalon lesz mártír.

Kell-e ennél több?

Ságvári a rossz fiú,
a Horthy-csendőr a jó fiú

A Legfelsőbb Bíróság dr. Kónya István vezette tanácsa 2006. március 6-án, tehát jóval a tőkés rendszerváltás után, Kristóf Lászlót, a Magyar Királyi Csendőrség egykori csendőrnyomozóját rehabilitálta, hatályon kívül helyezve az ellene 1959-ben hozott halálos ítéletet. Kristóf egyike volt azoknak a nyomozóknak, akik Ságvári Endre nyomára bukkantak 1944 nyarán, és tűzharcban lelőtték. 1945 után meghúzta magát, de 1958-ban a nyomára bukkantak.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta: „Kristóf László I. rendű terhelt és a vele együtt intézkedő csendőrök mindenben a korabeli jogszabályoknak megfelelően, tehát nem „törvénytelenül” jártak el. Ságvári Endre körözés alatt állt, az ellene indított eljárás alapját az 1921. évi III. tc. képezte. A tc.1. paragrafusa értelmében „aki az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el, és öt évig terjedő fegyházzal büntetendő. E rendelkezés alapján a korabeli államhatalom mind a baloldali, mind a jobboldali szélsőséges mozgalmakkal szemben eljárt”. Vagyis, a fasizmus ellen küzdő Ságvári a rossz fiú, a „törvényesen” eljáró csendőrök pedig a jó fiúk. Ságvári ma is zavarja a tőkés hatalmat, Ságvári ma is él.

Német megszállás alatt

1944. március 19-én Németország megszállja Magyarországot. A németek

stabilizálni kívánják a frontot, és magyar területen feltartóztatni a szovjet csapatokat. Fontos céljuk volt annak megakadályozása, hogy Magyarország Romániához hasonlóan kiugorjon a háborúból, és átálljon a szovjetek oldalára. A németeknek nagy szükségük volt a magyar gazdaság kapacitásaira is. Végül, de nem utolsósorban Hitler célul tűzte ki Magyarországon a zsidókérdés „végső megoldását”.

Már március 19-én Budapestre érkezik egy speciális alakulat, az Einsatzgruppe, amely a Gestapo, az SD (Biztonsági Szolgálat) mintegy hatszáz munkatársából áll. Parancsnoka Hans-Ulrich Geschke SS-Oberführer, Prága egykori Gestapo-főnöke. Geschke ekkor 37 éves, a háború végén nyoma vész. Az ő szervezeti alárendeltségében van Otto Adolf Eichman SS-Obersturmbannführer, a zsidó deportálás szervezője. 1962-ben az izraeli titkosszolgálat majd elfogja, elítélik és kivégzik. 1944-ben a németek pillanatok alatt őrizetbe veszik a veszélyesnek ítélt szociáldemokrata parlamenti képviselőket, újságírókat, zsidó nagyiparosokat, rendőri és katonai vezetőket. Köztük van Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki fegyverrel védekezik. A kommunista üldözésről elhíresült Hain Péter vezetésével létrejön az Állambiztonsági Rendészet, a magyar Gestapo.

Néhány napi alkudozás után Horthy Miklós kormányzó kinevezi Sztójay Döme berlini magyar követet miniszterelnöknek és megbízza „a német védnökség alatt álló nemzeti kormány” – ahogy azt Edmund Veesenmayer német követ, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja nevezte – megalakításával. Sztójay 1919-ben Sztojakovics néven a Vörös Hadsereg hírszerző főnöke. 1946-ban majd háborús bűnösként kivégzik.

1944. március 22-én megalakul az új kormány, amelybe koalíciós partnerként az addig ellenzékben lévő szélsőjobboldali pártok, az Imrédy vezette Magyar Megújulás Pártja és a Szálasival korábban szakító Nemzetiszocialista Párt is belépnek.

„Pusztítsátok őket tűzzel-vassal!”

A Kádár János vezette Békepárt kiadja a jelszót: „Ne legyen se éjjele, se nappala hazánk földjén a német megszállóknak! Gyújtsátok rájuk a házat, pusztítsátok őket tűzzel-vassal!”

A Békepárt 1944. áprilisi röpirata külön a munkássághoz fordul: „A magyar munkás létérdeke: harc a német megszállók ellen!”

Az új helyzet új taktikát, új módszereket kíván. Már nem egyszerűen illegális munkát kell folytatni, hanem fegyveres küzdelmet kell szervezni a németek és magyar támogatóik ellen. Ehhez mindenre elszánt emberek, fegyverek és kapcsolatok kellenek. A másik oldalon meg kell teremteni a németellenes összefogás politikai feltételeit, meg kell egyezni a lehetséges partnerekkel és szövetségesekkel.

1944. május végén az illegális ifjúsági bizottság kapja feladatul, hogy szervezzen egy katonai csoportot. Megnyerik az egyik magyar híradós alakulat egy részét, de az akció végül nem sikerül. Ez, sajnos, később is igaz. A magyar kommunisták – eltérően más országok ellenállási mozgalmaitól – nem tudnak jelentős mértékben beépülni a fegyveres erőkbe. Ifjúsági akciógárdákat hoznak létre a Józsefvárosban, Kőbányán, néhány gyárban.

Ne termeljetek a németeknek! Sztrájkoljatok! Szabotáljatok! – hívnak fel a párt röplapjai május elsején. A párt saját újságot is kiad a szüneteltetett Szabad Nép helyett, Béke és Szabadság címmel. Szerkesztője Ságvári Endre. „A háború és a fasizmus legszörnyűbb csapásai a munkásosztályt érik. A munkásság érdeke a haladó erők nemzeti egységének megteremtése. Az antifasiszta harc tüzében kikovácsolódott a leghaladottabb munkásrétegek, a kommunisták és szociáldemokraták harci egysége. A politikailag erősödő munkásság feladata a többi osztályok összefogása is a fasiszta veszély ellen. Ezért síkraszáll a parasztsággal, értelmiséggel való szoros együttműködéséért. A munkásságnak kell vezetni országunk demokratikus átalakulását, nem egyetlen célja a fasizmus megtörése. Egyszer s mindenkorra meg kell akadályozni, hogy a munkásellenes reakció akár fasiszta, akár más formában újjáéledhessen” – írja nem sokkal halála előtt.

Ságvári ekkor 31 éves. Jogi egyetemet végzett. A 30-as évek közepétől kerül kapcsolatba a szociáldemokratákkal, majd hamarosan a kommunistákkal. Részese minden nagy megmozdulásnak. 1937. szeptemberében részt vesz a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért 8 havi fogházra ítélik. Fő szervezője a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak. 1942-től illegalitásba vonul, és az ifjúsági mozgalommal foglalkozik. 1942. március 15-én ott van a Petőfi szobor előtti nagy tüntetésen.

1944 nyarán bukkannak nyomára

a csendőrök, és július 27-én lelövik. „Ságvári Endre úgy halt meg, ahogy élt: harc közben. Utat mutatott életével – példát mutat most halálával. Fegyverrel kell szembe szállnunk a bérgyilkos söpredékkel, amely a terror és a népcsalás minden eszközével taszítja sírba nemzetünket!” – olvasható a Békepárt röpiratában.

Ságvári élete beépül a magyar munkásmozgalom emlékezetébe. Később Szabó Ferenc népszerű indulót komponál:

Húga, Ságvári Ágnes (1928-2000) az 1956 utáni években a Kádár János vezette MSZMP KB irodájának vezetője lesz, megannyi titok megbízható tudója. Később történészként és a Fővárosi Levéltár főigazgatójaként szerez érdemeket. Élete utolsó évtizedében elmélyülten foglalkozik a magyarországi holokauszt dokumentumainak feltárásával és összegyűjtésével.