AZ EMBEREKKEL ÉLŐ KAPCSOLATOT
KELL ÁPOLNI!

Szűcs Attila a Munkáspárt elkötelezett aktivistája, a kórház-privatizáció elleni népszavazás kezdeményezője. Felháborítja, ami az elmúlt húsz évben Magyarországon történt, s nem változott meg véleménye a szocializmusról sem: „Mindenkinek volt munkahelye. Ha kiléptél valahonnan, még aznap találtál öt másik állást. Ingyenes volt az oktatás és az egészségügy. Húsz évvel ezelőtt dolgoztak a gyárakban, ahol még kertész is volt. Foglalkoztak a dolgozók lelki-szellemi egészségével, a környezettel is. Volt sportolási lehetőség. Most legtöbb helyen romhalmaz van, a magyar kis- és középvállalkozók pedig meg vannak nyomorítva.”

– Mióta vagy tagja a pártnak?

– Emberemlékezet óta. Az MSZMP tagja voltam, 1990-ben természetesen csatlakoztam a Munkáspárthoz. A Kádár-rendszerben kisiparos is voltam, soha nem volt emiatt gondom, csak most, mikor nem hajlandóak elismerni a ledolgozott éveimet. Úgy tudom, a magyar népnek sem voltak gondjai a szocializmusban. Mindenkinek volt munkahelye. Ha kiléptél valahonnan, még aznap találtál öt másik állást. Ingyenes volt az oktatás és az egészségügy. Erről napokat lehetne beszélni.

– Egy történelmi eseménynek is a kezdeményezőjeként ismernek.

– A kórház-privatizáció elleni népszavazást KB-tagként én kezdeményeztem. Örülök, hogy sikeres volt. Növekedett a Munkáspárt tekintélye és ismertsége. Mostanában is sokat gondolkozom. Felháborítónak tartom, ami a BKV-nál megy a mi pénzünkből. Mikor számolnak el a végkielégítésekkel, a kifizetett szakértői díjakkal? És nemcsak a BKV-nál! Ügyesen szétrabolták ezt a szép országot. Elsikkasztották az országot, ahogyan Thürmer elvtárs könyvének a címe is kimondja, amelynek minden szava igaz. Húsz évvel ezelőtt dolgoztak a gyárakban, ahol még kertész is volt. Foglalkoztak a dolgozók lelki-szellemi egészségével, a környezettel is. Volt sportolási lehetőség. Most legtöbb helyen romhalmaz van, a magyar kis- és középvállalkozók pedig meg vannak nyomorítva.

– Kivetted a részed a kitelepülésekből.

– Nyolc héten keresztül 5000 szórólapot osztottunk ki a piacon – minden szombat délelőttöt ott töltöttük az asztalkával. Messziről is jól lehetett látni. Kemény munka volt, de azt hiszem, beérik a gyümölcse. Most Pilisen lakom a lányommal és unokáimmal, ott akarok létrehozni egy alapszervezetet. Már van is néhány szimpatizánsunk. Az emberekkel élő kapcsolatot kell ápolni, csak akkor reménykedhetünk a sikerben. Sokat agitálok, mindenkit megszólítok – ez a kopogtatócédula-gyűjtés alapja. Mindent megteszünk, hogy eredményt érjünk el.

– Miket szoktál olvasni?

– Nagyon szeretek olvasni. Érdekel a helytörténet, most épp Pilis történetét olvasom. Szívesen tanulmányozok különböző lexikonokat, mindennek szeretek utánanézni. A szépirodalmat is kedvelem. Bár beat-zenekarban játszottam, nagyon élvezem a komolyzenét, az újévi koncertet még soha nem mulasztottam el megnézni. 9 éves kisfiammal, aki nagyon okos, sok játékot játszunk együtt. Büszke vagyok rá! Kiváló tanuló és rengeteg versenyt megnyert. Focizik is, de az elmélet jobban érdekli.

– Futballedzőként külföldön is jártál.

– Igen, bejártuk a világot. Többször Kádár János vasúti kocsiját bocsátották rendelkezésünkre. A Honvédban kezdtem, de játszottam Marcaliban, Péteriben, Maglódon, Üllőn és sok más helyen. Később edzősködtem a Ferencvárosi Vasutasban. Nagyon szép évek voltak. Végül az Öregfiúk kiemelt csapatában futballoztam.

– Köztudott, hogy a gasztronómia erős oldalad.

– Vendéglátóiparban dolgoztam. Tudom, hogy hová kell tenni a szalvétát, de enni és főzni is szeretek. A cégnél, ahol most dolgozom, gyakran főzünk 70-100 személyre is rendezvényekre, ünnepségekre. Nagy sikere van a babgulyásnak marhahússal, marhapörköltnek és a káposztás ételeknek.

– Néhány éve a Munkáspárt adományát is elvitted a gyergyói gyerekeknek.

– Hallottuk, hogy egy gyergyószentmiklósi iskola nem tudja kifizetni a közüzemi számlákat, és a gyerekek nem fognak tudni iskolába menni télen. Szeptember 15-én kezdődik a tanítás, és a nagy hidegek hamar beköszöntenek. Megszerveztem a gyűjtést, és elvittünk háromszázezer forintot, természetesen a Munkáspárt nevében. Nagy örömmel fogadott az igazgató és a polgármester. Találkoztunk a gyerekekkel, akiket megajándékoztunk egy kis magyar édességgel. Szeretem Erdélyt, ismerem is, mert sokat jártam arra.

– Szoktál unatkozni?

– Soha. A pártmunkán kívül az unokáimmal, kisfiammal töltöm az időt. Imádom a focimeccseket, főzök és van egy németjuhász ordas farkas kutyám. Nyáron lemegyek a Balatonra pecázni. Egyre jobban szeretem a csendet, de nem öregszem, a hajam nem festem, csak minden reggel megmosom és lekopik róla a fehérség. Volt egy-két sportműtétem, de soha nem voltam beteg. Az agyam pedig karban tartom. Meg vagyok elégedve az életemmel. Mindig azt csináltam, amihez kedvem volt, és sok mindenhez volt kedvem. Dolgozni a mai napig szeretek, még ezt sem untam meg.

– Mi a kívánságod?

– Hogy megállítsam magam a Munkáspárt jelöltjeként! Ezért naponta mindent megteszek.