|
Immár 86 éve annak, hogy Lenin, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb forradalmára és teoretikusa elhunyt 1924. január 21-én.
Lenin meghalt, de nem a leninizmus!
A leninizmus a kommunizmus, bolsevizmus, forradalmi marxizmus szinonímája. Aki megtagadja a bolsevik forradalmárt, az megtagadja a kommunizmust.
Egykori, önmagukat kommunistáknak vallók, akik dezertáltak különböző megtévesztő „izmusokba”, sorra gyártják a szociáldemokráciával rokonítható elméleteket (szocialisták, eurokommunisták, reformkommunisták).
Van azonban lényeges különbség a baloldali szociáldemokraták és az eurokommunisták között. Míg az előbbiek az opportunizmus, az utóbbiak a kommunizmus elleni harcban születtek. Ezért a reformkommunisták egyben antileninisták is. Ez a szakadár irányzat Lenint kompilátorrá minősíti át, aki semmit sem adott hozzá – vagy legalábbis igen keveset – a marxizmushoz.
 Mi meggyőződéssel valljuk, hogy a leninizmus az imperializmus korszakának marxizmusa. Marx és Engels tanításaival képez egészet. Egyiket nem lehet elválasztani a másiktól, de szembeállítani sem. Nem igaz, hogy a bolsevik forradalmár semmit, vagy csak keveset adott hozzá a tudományos szocializmushoz. Marx a XIX. század második felének volt nagy teoretikusa, tudós és nem jós, s minél messzebbre látott a jövőben, annál elnagyoltabban. Leninre, a szellemi utódra várt a feladat, hogy korának, az imperializmusnak új jelenségeit felfedezze, elemezze, magyarázza. Az osztályharc, forradalomelmélet, államelmélet, szocializmus, pártelmélet, a stratégia, taktika tudománya adekvát, marxista szellemű kidolgozása mindenekelőtt Lenin nevéhez fűződik: Kik azok a „népbarátok”; A kapitalizmus fejlődése Oroszországban; Egy lépés előre, két lépés hátra; A szociáldemokrácia két taktikája; Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka; A baloldaliság, mint a kommunizmus gyermekbetegsége, és még számtalan rövidebb-hosszabb alapvető mű.
Lenin nem haladt szemben a tudományos szocializmus alapítóival, hanem folytatta, továbbfejlesztette, konkretizálta az új/régi tanításokat, jelenségeket. A leninizmus tehát nem önálló „izmus”, hanem szerves része a marxizmusnak. Nélküle a tudományos szocializmus a XX-XXI. században csak torzó lenne. Lenin szellemi munkásságának tanulmányozása nélkül nincs marxista korismeret, kommunista mozgalom és gyakorlat. Aki őt mellőzve akar eljutni a szocializmusba, tévútra, az opportunisták karjaiba téved.
A történelem még nem „termelte ki” a globális kapitalizmus meghaladásának nemzetközi formátumú vezető teoretikusát, de ha megjelenik, csak úgy boldogul, ha a marxizmus-leninizmus alapjaira építi tanítását és gyakorlati útmutatását.
HEGEDŰS SÁNDOR
|
„Száz vasútat, ezeret, csináljatok…”
Vagy inkább zárjatok be, mert nincs pénz a vasút finanszírozására.
De miért? Az „átkosban”, az 1970-80-as években felújították a vasúthálózatot, a mellékvonalakat is.
A rendszerváltás időszakában a MÁV felső vezetésébe, de alacsonyabb szintekre is beszállingóztak a közgazdászok, jó barátok, akiknek halvány fogalmuk sem volt a vasútról. A velük kötött menedzser-szerződések alapján nekik ez maximálisan megfelelt – kit érdekelt az állam, vagy az utazók érdeke? Senkit.
Mi történt ezek után? A száz éve összecsiszolódott MÁV-ot elkezdték feldarabolni. Először Kft-ket alapítottak a kiszervezésekre, de ez sem volt elég. Tovább rombolták a vasutat, mert ez sok embernek, sok pénzt hozott a zsebébe.
Hogyan? Létrehozták a „leányvállalatokat”: START Zrt, Trakció Zrt, Gépészeti Zrt, sorolhatnánk.
Miből lett a több pénz, nekik? Egy részvénytársaság keretein belül ugye, kell egy igazgatótanács, felügyelőbizottság, belsőellenőrzés, és még más is. Fizetett emberekkel – a semmiért. Kíváncsi vagyok, hogy ezeknek mennyi az anyagi vonzata? Mennyivel több, mint a bezárt vonalakra idáig ráfordított költség?
Ez kifizetődő a tulajdonosnak, a magyar államnak? Ugyan, dehogy. Ez szó szerint zsebre megy. A zsebek tulajdonosait pedig nem érdekli, hogy a térségekben hány családot tesznek tönkre. Az indokaik, hogy kevés az utas, nevetséges. Ha hozzáértő vasutasok készítenék a menetrendet, a szerelvényfordulókat, tervezhetnék a menetdíjakat, akkor biztosan nem kerülne sor a vasút tönkretételére.
Persze ez a mai koncepció miatt egyáltalán nem biztos. Reklámozzák, ajnározzák az InterCity vonatokat, azonban arról nem beszélnek, hogy a 15 percen túli késések miatt mennyi a helyjegy-visszatérítés. A 120 km/h sebességű vonatok a 20-40-60-80 kilométeres sebességgel járható pályaszakaszokon eleve késést szenvednek. Nem beszélve a „szakemberek” által kidolgozott szerelvényfordulókról, mely alapján pl. a Pécsről Budapest-Keleti pályaudvarra érkező (pályahibák miatt késő) szerelvény Miskolcra indul. Persze késve.
Eladták a MÁV CARGO-t, ami állítólag nem volt deficites. A bezárt mellékvonalakkal kapcsolatban a GYSEV bejelentette, hogy pár vonalat megvásárol. Uraim! Ők tényleg nem értenek a vasúthoz? Ráfizetéses vasútvonalakra költenek?
És még egy dolog: hány darabból áll a kötöttpályás közlekedési cégnek a „közúti flottája”, amit bérelnek, és mennyibe kerül ez az adófizetőknek?
Ha vonattal kellene utazniuk, sok mindenre rájönnének.
Én az EU helyében „gratulálnék” a tulajdonosnak és a MÁV vezetésének, mivel hivatalosan nem a vasút megszüntetését, hanem fejlesztését támogatja az Unió.
SZÉKELY CSABA
|
|
