Le a valódi terrorizmussal!

Raúl Castro kubai elnök arra kérte amerikai kollégáját, Barack Obamát, hogy legyen következetes terroristaellenes politikájában, vagyis lépjen fel keményen azokkal a kubaiakkal szemben is, akik az Egyesült Államokat kiindulópontként felhasználva Kuba ellen hajtanak végre terrorakciókat, illetve erre készülnek.

Castro a terrorizmus áldozatainak kubai napján mondott beszédében említést tett Orlando Boschról és Luis Posada Carrilesról, akik szerinte az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA ügynökeiként büntetlenül élnek az Egyesült Államokban, holott részesei voltak 1976 októberében egy kubai utasszállító repülőgép elleni támadásnak, amelyben 73 ember vesztette életét.

Castro ugyanakkor követelte, hogy engedjék szabadon azt az öt kubait, akiket 2001-ben kémkedés vádja miatt az Egyesült Államokban súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Az öt férfi beépült a Miamiban tevékenykedő Castro-ellenes emigráns körökbe, s több Kuba elleni merényletet sikeresen meghiúsítottak. A szigetországban a terrorizmus elleni harc hőseinek tartják őket.

A kubai elnök azt is nehezményezte, hogy országa szerepel a terroristának megbélyegzett államok amerikai listáján. Castro leszögezte, hogy Kuba területét sohasem használták fel, és a jövőben sem fogják felhasználni terrorakciók megszervezésére. Ugyanakkor a múltban Havanna többször javasolta Washingtonnak, hogy működjenek együtt a terrorizmus elleni harcban, de – mint ahogy legutóbb 2009 júliusában is – az amerikai fél még csak válaszra sem méltatta a kubai kezdeményezéseket - mutatott rá Castro.

Nobel-díj: politika vagy valóság?

Finoman szólva is vitatható döntést hoztak Oslóban az irodalmi Nobel-díj és a Nobel-békedíj odaítélésével.

A perui Mario Vargas Llosa a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Kérdés, miért most? Hiszen a latin-amerikai irodalom e nagy alkotójának már sok évvel ezelőtt kellett volna megkapnia ezt a kitüntetést, akkor, amikor még sokkal inkább író volt, mint politikus. Mario Vargas Llosa ugyanis jelenleg a „liberális demokrácia védelmezőjének és a diktatúrák makacs bírálójának” tekinti önmagát, miközben elfogult a legreakciósabb nemzetközi jobboldal iránt, és hallgat az Egyesült Államok Irak elleni igazságtalan háborújáról vagy éppen a guantánamói koncentrációs táborban folyó kínzásokról. Vajon ezt a díjat azért kapta meg, hogy elismerjék A zöld palota szerzőjének érdemeit, vagy a Kuba és Venezuela elleni támadásokért?

A Nobel-békedíjat Liu Xiaobo kínai ellenzéki kapta meg. A férfi Nyugaton évek óta az emberi jogok hőse, odahaza az ország ellenségének tartják, el is ítélték. A történelem eldönti, hogy kinek van igaza. Azonban nehéz elvonatkoztatni az oslói „ béke-díjak” időzítéséről. Egy éve az a Barack Obama kapta, aki azóta is háborút visel a világ több pontján, fegyverrel fenyegeti a független Iránt és Észak-Koreát. Obama a Nobel-díjnak is köszönhetően majd egy évig hitethette el a világgal, hogy az amerikai politika megváltozott, hogy békehős és nem háborús uszító.

A kínai ellenzéki semmiben nem különbözik azoknak a „másként gondolkodóknak” a típusától, akiket az Egyesült Államok évtizedek óta használ ötödik hadoszlopként több-kevesebb sikerrel olyan országokban, amelyek nem tetszenek neki. Kínával nyíltan gazdasági okokból nem mer szembe menni Washington, így támadja minden más fronton. Talán van igazság a pekingi kommentárban: A „másképpen gondolkodó” Liu Hsziao-po kitüntetésével egyszerűen az előítéletüket fejezték ki, a döntés mögött a kínai felemelkedéstől, a kínai modelltől való rettegés húzódik.