Az Aradi Vértanúkra emlékezett a Munkáspárt október 6-án. Batthyány Lajos elhurcolásának helyszínén, a belvárosban álló dombormű alatt tartottak rövid kulturális műsort a fiatal párttagok és a Baloldali Front tagjai. A vértanúk utolsó mondataival idézték fel a mártírhalált halt hősök emlékét. Az ünnepi rendezvényt meghallgatta a közeli egyetem kapuin kiözönlő diáksereg is, és rácsodálkoztak az arra járó emberek. Az ünnepség végén egy közelben lakó érdeklődő csatlakozott a megemlékezőkhöz, megköszönte, hogy a Munkáspárt a domborműnél is tisztelegett a vértanúk előtt, majd hálából mindenkit megkínált egy pohár finom vörösborral.
Ez a példa is jól mutatja: emlékeznünk kell hőseinkre, nyíltan, mindig és mindenütt, ahol lehetőségünk nyílik rá. Nem csak tiszteletünket nyilváníthatjuk így ki – alkalmat teremtünk arra is, hogy a külvilág megismerje, mit tartunk tiszteletre méltónak.
Az alábbiakban Cseh Miklós Front-elnök ünnepi beszédéből idézünk.
Ma van a 161. évfordulója annak, hogy Aradon kivégezték az 1848-49-es szabadságharc honvédtisztjeit, valamint Budapesten Magyarország első felelős miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Kik voltak ezek az emberek, akik az életükkel fizettek tetteikért és a magyar szabadságért?
Mindannyian császári tisztek voltak, akik átálltak a magyar szabadságharc oldalára, és katonai tevékenységükkel küzdöttek Magyarország függetlenségéért.
Mint oly sokszor a történelemben, a nagyhatalmak összefogtak a haladó erők ellen, hogy egy nép szabadságvágyát vérbe fojtsák. Az osztrák császár és az orosz cár hadai többszörös túlerőt képviseltek a harcban megfáradt magyar seregekkel szemben.
A szabadságharc elbukott, de a magyar honvédség tábornokai még a vereség ellenére is erkölcsi győzelmet arattak. Világosnál ugyanis a magyar sereg nem az osztrákok előtt, hanem az orosz csapatok előtt tette le a fegyvert, mely mélyen megalázta a császári oldalt.
A bosszú természetesen nem maradt el. Az osztrákok – a tábornokokat megillető golyó általi halál helyett – kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére.
Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.
A megtorlásokat Haynau irányította.
A Tizenhármak ítéletét október 6-án – szándékosan a bécsi forradalom és Theodor von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a szabadságharc vérbefojtásának gyásznapja.
Van egy dolog az aradi 13 vértanúval kapcsolatban, amit mostanság nem szokás emlegetni.
A 13 vértanú nem mindegyike volt magyar. Volt közöttük horvát, szerb, német és osztrák nemzetiségű is. Ennek ma az a jelentősége, hogy rájöjjünk: a magyar szabadság ügyét más nemzetekhez tartozó katonák is segítették.
Ezért, amikor ma nacionalista indíttatásból egyes politikusok és támogatóik szítják a magyar és a környező népek közötti ellentétet, jusson nekik is eszükbe, hogy 1849. október 6-án nem csak magyar embereket végeztek ki, mert felvették a harcot a császári önkény ellen!
Mit üzen számunkra, és mit jelent számunkra október 6-a? Van-e valami hasonlóság az akkori és a mai viszonyok között?
Mondhatnánk, hogy nincs, mert ma állítólag Magyarország független és szabad, megvalósult 1848 eszméje. Nincs önkényuralom, az országunk immáron a demokratikus európai országok sorához tartozik. De mi tudjuk, hogy ez csak illúzió, a valóság mást mutat.
Igenis önkényuralom van, a pénz önkényuralma, Magyarországot elnyomják, a magyar nép nem független, nem szabad! Ma osztrák császárság és orosz cári birodalom helyett van Európai Unió és Amerikai Egyesült Államok, Ferenc József és Haynau helyett pedig itt vannak az IMF helytartói!
Szomorúan tapasztaljuk, hogy vértanúink emléke 161 év távlatából megkopott. Az emberek egy igen jelentős része nem is tudja, hogy október 6-a nemzeti gyásznap. Pedig szabadságharcosokra, a valódi függetlenségért harcoló hősökre ma is nagy szükség lenne!
Mi, magyar kommunisták, megőrizzük és ápoljuk a vértanúk emlékét, szívünkben hordozzuk a magyar nép szabadságának ügyét. Nem felejtjük el, hogy 1849. október 6-án Magyarországért adták életüket a vértanúk!
Éljen a szabadság, éljen Magyarország!
Mert, ezért!
– a három igazságom –
Elsősorban, mert nincstelen vagyok. Így szívem Dózsáért dobog. Dobban, egyre csak robog. Elítélem a pénz csúf ruháját, elkenném az uraknak irháját!
Másodsorban, mert ide szült engem anyám. Így a szívemből szeretem: E hont, hol édes a szerelem! Nektárja lelkemnek tápja, szép szavaimnak palántája!
Harmadjára, mert én tudom, és te tudd! Ki reám nyomja átkos bélyegét - Rágalomból veszi az kenyerét! Munkások szürke panelháza: konok költőnek szép hazája.
Mészáros Antal
|
|