Magyar Front

Manapság sok erőfeszítést teszünk azért, hogy időszerű és fontos kérdésekben közös platformra hozzunk különböző politikai erőket. Ilyen kérdés sok van, kezdve az otthonvédelemtől egészen az afganisztáni háborúban való részvételig. Nem sok siker koronázza ezeket az erőfeszítéseket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lehetnek új, még égetőbb kérdések, amelyekben szükségessé és lehetségessé válhat a kommunisták és más politikai erők összefogása. 1944. májusában létrejött egy egyedülálló szervezet, a Magyar Front. Hogy sikerült egy platformra hozni különböző politikai erőket?

Pusztuljanak a hazaárulók! 

A kommunista párt 1944-ben létszámát tekintve kicsi erő volt. De mint oly sokszor máskor, a történelem ezúttal is bizonyította, hogy nem minden a létszám. A kommunisták tudatosságukkal, szervezettségükkel élére tudtak állni az egész társadalom szempontjából fontos folyamatoknak. 1944 tavaszán nincs más fontosabb kérdés, mint a háború befejezése.

A Békepárt 1944 májusában kezdeményezi egy antifasiszta nemzeti tömörülés létrehozását.  Hosszú tárgyalások folynak a németek és magyar kiszolgálóik orra előtt. Végül is a Békepárt mellett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Agrárpárt, a Nemzeti Parasztpárt és a legitimisták egy csoportja, a Kettős Keresztszövetség csatlakozik.

Az MSZDP-t már jól ismerjük. Az 1921-es Bethlen-Peyer paktum két évtizeden át viszonylag nyugodt létet biztosít számukra. Ott vannak a parlamentben, legális intézményeik vannak, tömeglap a Népszava. Az 1939-es választásokon az MSZDP öt mandátumhoz jut. A radikalizálódó tagságot folyamatosan visszafogja a vezetés, amely részben jobboldaliakból, részben az alkalmazkodás kényelmes útját választókból áll. A háború azonban mindent megváltoztat. Szakasits Árpád vezetésével így jutnak el a Népszava 1942 karácsonyi számának megjelentetéséig, amely az antifasiszta összefogás első jelentős megnyilvánulása. 1944 tavaszán pedig csatlakoznak a Magyar Fronthoz.

A Kisgazdapárt is a hagyományos magyar pártokhoz tartozik. A gyökereket 1908-ra, Nagyatádi Szabó Istvánig vezetik vissza, de az 1944-es párt elődje igazából 1930-ban alakul. Vezetője hosszú ideig Eckhardt Tibor, majd történetünk idején Tildy Zoltán. Ehhez a párthoz csatlakozik 1936-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki beszünteti saját korábbi pártja tevékenységét. Az 1939-es választásokon 14 képviselői helyhez jutnak, komoly erő.

A Nemzeti Parasztpártot, mint magyar agrárpártot 1939-ben alapítják népi írók és paraszt-politikusok. Bázisa az ország keleti része, főleg az Alföld szegényparasztjai. Az alapítók között olyan ismert személyiségek vannak, mint Illyés Gyula vagy Németh László. A Magyar Frontban Kovács Imre a képviselőjük.

A Kettőskereszt Vérszövetség  (KKVSZ) talán a legfurcsább szerveződés az egész ügyben.  1919 júliusában alakul, és a környező országok magyarságának védelmét hirdeti. Egy részük együttműködik a Horthy-rendszer rendőrségével, másik részük viszont vonzódik a baloldal felé. A Kettőskereszt Vérszövetség legitimista csoportja Kettőskereszt Szövetség néven a Magyar Frontba tömörült pártokhoz csatlakozik, egy másik csoportja pedig a nyilasokhoz. Ilyen a valóság!

A Magyar Front elnöke Szakasits Árpád, az MSZDP vezetője lesz. Az ő életútját már ismerjük. Csakúgy, mint a Békepárt, illetve a kommunisták képviselőjét, Kállai Gyuláét.

A Kisgazdapártot Tildy Zoltán képviseli. Tildy ekkor 55 éves. Felvidéki értelmiségi családból jön, református lelkész. 1945 novemberétől néhány hónapig majd ő lesz Magyarország miniszterelnöke, 1946-48 között pedig ő a köztársaság elnöke. 1948 után az MDP vezetése a szocializmus elleni erők egyik lehetséges vezetőjének tekinti, és házi őrizetben van. Az 1956-os ellenforradalom idején miniszterelnöki tisztséget vállal Nagy Imre kormányában. Az ellenforradalom leverése után elítélik, de betegsége miatt szabadon engedik. 1961-ben hal meg.

A Nemzeti Parasztpárt képviselője Kovács Imre. Ekkor 31 éves. Már korábban a népi mozgalom kiemelkedő alakja, népi író. Életrajza szerint „apai ágon tősgyökeres gyomai, kálvinista szabadparasztok leszármazottja, anyai felmenői között dunántúli katolikus iparosok voltak”. Ő is fokozatosan jut el a Magyar Fronthoz. 1937. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén ő olvassa fel a Márciusi Front aláíróinak nevében a követelések tizenkét pontját. 1942. március 15-én a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezte koszorúzáson a parasztság nevében Bajcsy-Zsilinszky Endrével kettesben koszorúzzák meg Petőfi szobrát. 1945 után ő lesz a Parasztpárt főtitkára, majd alelnöke. Ekkorra azonban a pártban többféle irányzat van. Erdei Ferenc a kommunistákkal kíván együttműködni a szocializmus építésében. Kovács Imre ezt már nem akarja, és 1947-ben emigrál az USA-ba. Az ottani magyar – szocialista-ellenes – emigráció egyik vezetője lesz. Megélhetését a Szabad Európa Bizottság munkatársaként keresi. 1980-ban hal meg.

Emlékezünk mártírjainkra

1944 júniusában megjelenik a Magyar Front tagpártjainak felhívása a Magyar Nemzethez. „Történelmünk legsúlyosabb órájában szólunk a magyar nemzethez. Német hódító tört hazánkra!” – olvashatjuk a magasztos, s már akkor is régiesnek tűnő mondatot. A történelmi helyzet azonban mindenre magyarázat. Így folytatódik, és ez igen lényeges: „A németek elvesztették a háborút. Ezt ma már nem csak a fasizmus ellenségei, hanem barátai is tudják.” A nyilatkozat ítéletet mond a Horthy-rendszer politikai elitjéről: „A 25 éves ellenforradalmi reakció minden árnyalata nemzeti érdekeink árulója lett.” Még egy lényeges kérdésre kitér: „A Szovjetunió nem veszélyezteti, hanem megvédi függetlenségünket!” Gondoljunk bele! Ezt egy olyan országban mondják, ahol 25 éven át uszítanak a Szovjetunió ellen. Végül a program: „Ki a német megszállókkal! Pusztuljanak a hazaárulók! Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország!”

1944 augusztusában a Magyar Front az ország felszabadítására szólít fel: „A nemzetet fenyegető katasztrófa elhárításának egyetlen útja felszabadítani az országot a német megszállás alól.” 1944 szeptemberében a Magyar Frontot alkotó pártok közös Intéző Bizottságot hoznak létre.  1944. szeptember 20-án a Magyar Front memorandumot küld vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, a kormányzónak. A program világos: Magyarország üzenjen hadat a németeknek, kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat, alakuljon koalíciós kormány a hadsereg és a Magyar Front képviselőiből. Horthy nem válaszol.

A hatalomnak nincsenek kétségei a Magyar Frontot illetően. „A Magyar Frontba tömörült számottevő baloldali erők a döntő szakaszába érkezett háború fejleményeit céljaiknak megfelelően burkoltan a demokrácia, valóságban azonban a bolsevizmus érdekében eredményesen propagálják” – olvashatjuk a Magyar Királyi Csendőrség nyomozóosztály-parancsnokságának 1944. augusztus 16-i jelentésében.

A nyilasok uralma alatt több kísérlet történik a fegyveres ellenállás megszervezésére: november elején létrejön a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezetésével, de a nyilasok a szervezkedés nyomára bukkan­nak, vezetőit elfogják és kivégzik. A Magyar Front örökébe az 1944. december elején megalakuló Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lép.

A Magyar Front utóélete 

A Magyar Front az akkori magyar valóság szülötte. Nem a szovjet modellt utánozta, itt született. A háború ellen, az antifasiszta ellenállás szervezésére jött létre. Hosszabb távon egy olyan polgári Magyarország építésének programját rejtette magában, ahol a népi erőknek jelentős szerepe lehetett. Ez több volt, mint a Horthy-rendszer, de kevesebb, mint a szocializmus.

1945 után a nemzetközi és a hazai feltételek megváltoznak. Az USA és szövetségesei meghirdetik a szocializmus elleni hidegháborút. Idehaza fokozatosan érlelődnek a szocialista forradalom feltételei. Világossá válik, hogy Magyarország nem a tőkés úton, hanem a szocializmus útján fog haladni, hasonlóan a környező országokhoz. Ezzel azonban már nem azonosulnak az egykori Magyar Front polgári erői. Szerepe van annak is, hogy Rákosi Mátyás és a szovjet emigrációból hazaérkező vezetők csoportja sem vallja magáénak a magyar valóság szülte együttműködést, és fokozatosan felszámolja. 1948. július 30-án a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tudomásul veszi Tildy Zoltán köztársasági elnök lemondását. Az új elnök Szakasits Árpád. 1944 őszén azonban ez még csak a távoli jövő.

Újból kommunista néven 

A Békepárt betöltötte történelmi küldetését. A kommunista erők úgy döntenek, hogy 1944 szeptemberétől ismét kommunista néven cselekednek. „A Kommunista Párt megalakult. Rákosi Mátyás példája nyomán a Kommunista Párt újult erővel folytatja a harcot a háború ellen, a békéért, az elnyomás ellen, a szabadságért.” Majd további lényeges megállapítások olvashatóak: ”Pártunk nemcsak a proletáriátus, hanem nemzetünk szabadságharcának vezetője lett.”

„A munkásságnak haladéktalanul szakítania kell várakozó magatartásával” – szólít fel a MKP dokumentuma, de mindjárt tesz egy szomorú megállapítást: „A munkásság jó része azért tétlen, mert egyedül a Szovjetunióra bízná felszabadítását.” Ez a passzivitás is ismerős a mából.

A Kommunista Párt 1944 szeptemberi kiáltványa már megfogalmazza a párt háború utáni terveit: „Olyan demokratikus Magyarországot akarunk, ahol a magyar dolgozó társadalom minden egyes rétege megkapja annak a jogát, hogy osztálysúlyuknak megfelelően részt vehessenek a törvényhozásban.” Majd következik egy érdekes mondat: „A demokratikus Magyarország nem irányul a magántulajdon ellen.” Ez még nem a szocializmus programja. Ez az átmenet programja, amely majd 1945-1948 között meg is valósul, majd átadja helyét a szocializmusnak.