MAGYARORSZÁG

A kormány extra-adót vetett ki a kereskedelmi láncokra, a telekommunikációs- és energiaszektorra. A döntés helyes, a válságból való kiutat ne csak a bérből és fizetésből élőkkel fizettessék meg. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a kormány meg tudja-e, s egyáltalán meg akarja-e akadályozni, hogy a megsarcolt multik az adót továbbterheljék a fogyasztókra. Egyelőre úgy tűnik, hogy inkább csak a költségvetési lyukakat betömő gyors pénzbeszedésről van szó, s ha idén még nem is, jövőre mindenképpen a lakosságon csapódnak le az extra-adó terhei.

A parlament elfogadta az államot évi 160 milliárd forinttal gazdagító különadókról szóló törvényt. Az extraadók december első napjaiban léphetnek életbe, és a tervek szerint 2012 végéig fenn is maradnak. A bankok után tehát az energia- és telekommunikációs szektort és a nagy kereskedelmi láncokat is megsarcolja a kormány. A döntés erkölcsi része vitathatatlan: a gazdasági világválság következményeit ne csak a lakosság fizesse meg. Ráadásul az említett ágazatok az elmúlt húsz évben annyi támogatást kaptak az államtól, hogy az elkövetkező három évben ennek így is legfeljebb töredékét fizetik vissza. A banki segélycsomagokat alighanem kár is említeni, de mindenki emlékezhet arra, hogy Horn Gyula kormánya garantált árakkal biztosította a privatizált energiacégek hasznát. A telekommunikációs cégek jó másfél évtizedig szabadon „garázdálkodhattak” a piacon, a mindenkori kormány Nyugat-Európától eltérően lényegében nem szabályozta a versenyt. A nagy cégek szabadon összejátszhattak, felverhették az árakat. A kereskedelmi láncok pedig ott és úgy építhették fel hipermarketjeiket, ahol és ahogy nekik jól esett. Ráadásul az eladott áruk minősége felett is szemet hunyt a kormányzat, nem beszélve a magyar beszállítók kizsákmányolásáról.

Csak szép szavak?

Az előző kormányok idején az adót rendszerint a magyar kisemberek, valamint a magyar kis- és középvállalkozások fizették. Helyes tehát, hogy most azok fognak adót fizetni, akinél eddig a legtöbb profit keletkezett.

A kormány így a bankok 200 milliárdjával együtt összesen 360 milliárd forint extra bevételhez jut idén. Ezzel a Bajnai-kormány által okozott költségvetési lyukakat tömik be, s ezzel megfelelnek az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap elvárásainak. Ne kételkedjünk benne, hogy az intézkedések propaganda-haszna mellett elsősorban ez az indok. Ez az alapvető oka annak is, hogy a bankok és a most megadóztatott három szektor különösebb zokszó nélkül vette tudomásul az intézkedést. No meg az, hogy egyelőre semmilyen biztosíték nincs arra, hogy az extra-adót ne tudnák továbbhárítani a lakosságra. A Fidesz szerint nincs mitől félni, hiszen a „piaci törvényszerűségek” miatt nem lesz gond. Az energiaellátókra jelenleg ármoratórium van érvényben, a mobilszolgáltatók körében pedig „gyilkos az árverseny”, ezért nem tudják az adót áthárítani. Míg a kereskedelmi áruházláncok nevében saját szervezetük, az Országos Kereskedelmi Szövetség támogatta a különadó bevezetését, hogy hozzájáruljon a válságból való kilábaláshoz. Szép szavak, de garanciának aligha tekinthetőek. Ha csak ezek a szólamok maradnak, a jelenlegi játékszabályok szerint bizony zömében áthárítható a teher.

Mi fizetünk?  

A különadók valamikor december első napjaiban léphetnek életbe, vagyis év végéig még egy hónap sem lesz hátra, ezért nem valószínű, hogy idén a fogyasztók áremeléssel szembesülnének. Azonban jövőre a 164 milliárd forintra becsült extraadó tekintélyes részét termékeik megdrágításával átháríthatják az ügyfelekre a bolti kiskereskedő cégek és a távközlési vállalatok, emiatt a fogyasztók 60 milliárd forint tehernövekedéssel fognak szembesülni. Rá egy évre is ennyit háríthatnak át az ügyfeleikre a sarccal sújtott cégek. Az energiaszektorban működő vállalkozások kevésbé tudnak az áremeléshez nyúlni, a hatóságilag szabályozott árak, az erős importverseny és a benzinturizmus miatt, ezért ott a fogyasztók pénztárcáját kevésbé apasztják a céges adók. Az a  dóval sújtott cégek másként is reagálni fognak a tehernövekedésre. Beruházásaik elhalasztását is sokan választják majd, a Költségvetési Tanács becslése szerint évente 40 milliárd forintnyi beruházást ütemeznek át. A beruházások késleltetése leginkább a távközlési szektorra és az energetikai cégekre lesz jellemző. A „beruházások késleltetése” magyarul elbocsátásokat, fizetési moratóriumot jelent.

Mit kapnak cserébe? 

A fentieken kívül nem világos az sem, hogy mit kaptak a mostani adóért cserébe a multik. Ne legyenek ugyanis kétségeink, ahogy a bankok esetében, itt is sorjázniuk kellett a kormányzati ígéreteknek. Jelent-e ez jövőbeli adókedvezményt a kereskedelmi láncoknak? Elnézőbben fogják-e kezelni a különböző környezetvédelmi és termék-ellenőrzési szabályokat? Lazul-e az energiacégek árszabályozásának rendszere? Netán a kormányzat félrenéz, amikor a telekommunikációs cégek újra egyeztetik áraikat? Mindezekre nincs válasz, sőt, még ígéret sem. A kormány titokban tárgyal, titokban dönt, a parlament meg mindenre rábólint.  

Mit kellene tenni?  

A multikkal le kellene ülni tárgyalni, s tisztázni velük: monopolhelyzetüknek és kiváltságaiknak vége. Nem villám extra-adó lesz, hanem hosszú távon is nagyobb terheket kell vállalniuk. Az energiaszektor esetében pedig hosszú távon elkerülhetetlen az egyetlen logikus döntés: az államosítás. Rövid távon pedig a kormánynak meg kell teremteni azokat a törvényeket és struktúrákat, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam beavatkozzon, ha a multik átterhelik az adót a lakosságra. Erre van példa Nyugaton is. Erről azonban számtalan látványtörvénye mellett a Fidesz „elfelejtett” dönteni.