Manapság folyik a Horthy-rendszer tisztára mosása. A hivatalos propaganda igyekszik elfelejtetni, hogy a második világháború csak szenvedést hozott Magyarországnak, és ezért nem a Szovjetunió, hanem a hitleri Németország és a vele szövetséges Horthy-rendszer a felelős. Arra sem akarnak emlékezni, hogy 1944-ben a háborúból kilépni csak a Horthy-rendszer ellenében lehetett. Ennek az ellenállásnak a fő szervezői pedig a kommunisták voltak.

„A győzelem itt van!”

1944 őszére a Békepárt betölti történelmi hivatását. A kommunista erők Magyar Kommunista Párt néven lépnek a közvélemény elé. A név mindent kifejez. Olyan pártról van szó, amely magyar, a magyar nép érdekeiért küzd, de a jövőt a kapitalizmus megszüntetésében, a szocializmusban látja.

1944 őszén már teljesen nyilvánvaló, hogy a fasiszta Németország elveszíti a háborút, és hónapokon belül elindul egy új világ születése. 1944 szeptemberében ismét megjelenik a Szabad Nép. Ne gondoljunk valami nyomdai remekre. Géppel írott, stencilezett újságról van szó, ami azonban az igaz szót hozza el az embereknek. „A győzelem itt van. A győzelem, amiért Rózsa és még annyian életüket adták, legfeljebb hetek kérdése.”

1944. október 2-án a Magyar Kommunista Párt megjelenteti a háború utáni Magyarország építésének programját. A dokumentumot ketten írják, Kállai Gyula és Rajk László, aki ekkoriban ismét a párt vezetésének a tagja. „Jelenlegi alkotmányunk hatályon kívül helyezésével a Népköztársaság azonnali kikiáltása.” Vagyis: megszüntetni a királyságot, hiszen a Horthy-Magyarország királyság, és kikiáltani a köztársaságot. A nyilatko­­zat eddig ismeretlen elveket hirdet meg: „A Népköztársaság alkotmányába iktatja a választó polgárságnak visszahívási jogát”. Ez az a jog, amely később a szocializmusban megvalósul, majd 1990 után ismét eltűnik.

A program még mindig az átmenet programja, de már világosan jelzi, hogy a MKP folytatja az osztályharcot a kapitalizmus ellen. Ezért olvashatjuk a következőket: „A Népköztársaság gazdaságpolitikája nem irányul a tőke kisajátítására. De alkotmányba iktatja a munka jogát. Ezért a tőke, a magántulajdon olyan gyökeres megreformálását tűzi ki közvetlen feladatául, hogy azok a kizsákmányolás és spekuláció eszközeivel, a munkanélküliség felidézésével, a házi és kisipar, valamint a kiskereskedői réteg és értelmiség elnyomásával ne szolgálhassanak a munkásosztály és parasztság, valamint a többi magyar dolgozó réteg gazdasági jólétének, érvényesülésének és boldogulásának akadályául.”

Kommunista-szociáldemokrata kiegyezés 

A magyar munkásmozgalom 20. századi története azt mutatja, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között megegyezés két esetben volt lehetséges: az akasztófa árnyékában és a hatalom megszerzése előtti pillanatban. 1944 őszén mindkettő adott. Hamarosan hatalomra kerülnek a nyilasok, és a következő hónapokban ezreket lőnek a Dunába. 1945. február 13-ig Budapest urai még a német csapatok. Parancsnokuk az akkor 56 éves Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer és a Waffen SS tábornoka. Rá nem túl jó jövő vár. 1945 tavaszán fogságba esik, és 25 év kényszermunkára ítélik. 1955-ben szabadul. 1971-ben, békés polgárként autóbalesetben hal meg.

A pusztítás tehát még folyik, de már világos, hogy Magyarországot a szovjet csapatok szabadítják fel, és a felszabadítás után megnyílhat az út a kommunisták és talán a szociáldemokraták előtt a hatalom felé.

A két párt 1944. október 10-én megállapodást köt. „Az MSZDP és az MKP megállapítja, hogy elengedhetetlenül szükség van a magyar munkásosztály harcos, forradalmi egységének megteremtésére” – mondja a dokumentum, amelyet Szakasits Árpád és Kállai Gyula ír alá. Gondoljunk csak bele! A szociáldemokraták 1919-ben elárulják a Tanácsköztársaságot. A Horthy-rendszer 25 éve alatt elhatárolódnak a kommunistáktól, sőt nem egyszer rendőrkézre adják őket. S, ennek ellenére, mindent félretéve most megszületik a megállapodás. A két párt egyetértésre jut abban, hogy a végcél a szocializmus megvalósítása. Megegyeznek arról, hogy politikailag és szervezetileg együttműködnek. Döntenek egy egyeztető bizottság felállításáról. Megegyeznek, hogy nem keresztezik egymás útját a szakszervezeti mozgalomban. Mindketten kötelezik magukat a Magyar Front támogatására.

Miért jöhet létre ilyen megegyezés? A kommunistáknak szükségük van a szociáldemokratákra. Az MSZDP óriási szervezettséggel, infrastruktúrával rendelkezik. Ismerik őket. Ne feledjük! A Horthy-rendszerben minden szakszervezeti tag egyben az MSZDP tagja is. A kommunisták néhány százan vannak, a mély illegalitásból jönnek. Az MSZDP-nek is szüksége van a kommunistákra. Pontosan tudják, hogy a Szovjetunió a szocializmus lehetőségét hozza Magyarországra, és ebben a fő szerep a kommunistáké.

A megegyezés végül is eredményes. A háború utolsó időszakában a két párt együttműködik, és megteremtődnek a feltételek a háború utáni együttműködésre is. Ez vezet el 1948 júniusában a két párt egyesüléséhez, a Magyar Dolgozók Pártjának megalakításához. 1956 őszén majd ismét megerősítik ezt a kapcsolatot, és fennmarad egészen 1988-ig, amikor is majd a szociáldemokrata Nyers Rezső szembefordul a kommunista Kádár Jánossal, megtéve az első nagy lépést a tőkés ellenforradalom felé.

Ne felejtsük hőseinket!

A Horthy-rendszer, majd a Szálasi-féle nyilasrendszer könyörtelenül üldözi ellenfeleit. A szocializmusban utcák, terek, iskolák őrizték a mártírok nevét, ma méltatlanul elfelejtik őket. Pedig ők voltak azok, akik nem csak papoltak a magyar szabadságról, hanem tettek is érte.

Pataky István 30 éves 1944-ben. Kőbányáról, munkáscsaládból jön. Tizenhat éves korában szervezik be az ifjúmunkás mozgalomba. 1933-tól a Nemesfémipari Munkások Szakszervezete ifjúsági csoportjának tagja. 1944-ben a csepeli Weiss Manfréd gyárba kerül műszerészként. Aktívan részt vesz az ellenállási mozgalomban. Fegyvereket gyűjt, röplapokat terjeszt. 1944 novemberének végén letartóztatják, és karácsonykor kivégzik Sopronkőhidán.

Pesti Barnabás – ugye ismerős az utcanév? – eredeti nevén Getzler József, 24 éves. Végzett mérnök. A párt Franciaországból küldi haza, hogy a francia ellenállás tapasztalatait itthon hasznosítsa. Szervezi a fasiszták elleni küzdelmet. Őt is elfogják, és 1944 karácsonyán kivégzik. Kreutz Róbert mindössze 21 éves, munkásember, őt is Szenteste végzik ki.

1945 január végén végzik ki Budán Braun Évát. Ma a név legfeljebb Hitler egykori szeretőjeként és feleségeként cseng ismerősnek, de nem ő az. Braun 28 éves 1945-ben. A szakszervezeti mozgalomban dolgozik, majd 1940-ben tagja lesz a kommunista pártnak. Röpcédulákat terjeszt, agitál a háború ellen. 1944 végétől Budapesten fegyverrel küzd a fasiszták ellen. 1945. január 1-én fogják el, és kínozzák halálra.

A fasiszták elleni ellenállás több formában szerveződik. A Magyar Front, illetve Bajcsy-Zsilinszky Endre személyesen megnyer egy volt katonát a katonai ellenállás szervezésére. Ő Kiss János, nyugalmazott altábornagy. Ekkoriban már 61 éves. 1939-ben kérte nyugdíjaztatását, tiltakozásul Magyarország német orientációja ellen. Vajon hány ilyen tábornok volt még? 1944 novemberében átveszi a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága irányítását, és gyakorlati tervet dolgoz ki a főváros megmentése érdekében. A nyilas kormányzat azonban – árulás folytán – a szervezkedők soraiba férkőzik. Kiss Jánost letartóztatják, a Margit körúti fegyházban több napig tartó kegyetlen vallatás után a nyilas rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítéli. 1944. december 8-án kivégzik.

A Marót-csoport

1944. október 6-a emlékezetes nap a magyar antifasiszta ellenállás történetében. Ekkor robbantják fel vitéz jákfai Göm­­bös Gyula egykori magyar miniszterelnök szobrát. Pásztor János alkotása vadonatúj, az Erzsébet híd budai hídfőjénél 1942-ben leplezik le. A robbantást a Marót-csoport végzi, csupa fiatal ember. Padányi Mihály 28 éves, építész. A felszabadulás után az Államvédelmi Hatóság alezredese. Dr. Janikovszky Béla orvos, 25 éves, a háború után államvédelmi ezredes, az ÁHV II. (Katonai Elhárító) Főosztály vezetője, majd onkológus orvos, egy ideig a később ismertté váló írónő, Janikovszky Éva férje. Ajtai Miklós, vegyész, 30 éves. A felszabadulás után fontos tisztségeket tölt be, többek között a Tervhivatal elnöke. 1962-70 között az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Fehér Lajos, 27 éves történelem-latin szakos tanár. 1956-ban majd fontos szerepet vállal az MSZMP megszervezésében is. A legfelsőbb pártvezetés tagja lesz, a magyar mezőgazdasági szövetkezet egyik megteremtője. Szikra Sándor, 28 éves, épületlakatos, aki a katonai szolgálat miatt szakítja meg egyetemi tanulmányait. 1941-ben lép be az MKP-ba. A felszabadulás után az MDP osztályvezető-helyettese, majd a Ganz Vagongyár párttitkára. Ma is él.

Manapság a hatalom kísérletet tesz arra, hogy Gömbös Gyulát a magyar történelem pozitív, sőt követendő személyiségeként állítsa be. A magyar partizánok tette az antifasiszta ellenállás jelképe volt, és az ma is.

Sorozatunk folytatásában megismerhetik az antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom más hőseit is.a