Az esélytelenek nyugalmával

Egy kedves magyar vállalkozó ember, aki nyugodtan mondhatja magát a rendszerváltás nyertesének, Pekingben járt. Az esélytelenek nyugalmával néztük azt, amivé Kína lett, mondja nekem. Elgondolkodtató, hogy mi az, amit a kínaiak tudnak, és amit mi nem tudunk. A kínaiak közösségben élnek. Nézd meg, kerek asztalnál esznek, közös tálakból szemezgetnek. Mi individualisták vagyunk, csak az én számít. A kínaiak egymás közt vitatkozhatnak, sőt polgárháborút vívhatnak, de a külföldivel szemben egységesek. Mi szeretjük magyar társainkat a külföldieknél bemártani, beárulni, s mindegy kiről is van szó, németekről, oroszokról vagy éppenséggel amerikaiakról. A kínaiak számára a kínai történelem 5 ezer év, amiben volt feudalizmus, kapitalizmus, sőt 1949 óta szocializmus is, de mégis egészet alkotnak. Nálunk a történelem minden rendszerváltáskor, sőt rosszabb esetben minden kormányváltáskor újra kezdődik. A kínaiak képesek mindent utánozni, és egyben megtanulni annak a lényegét. Mi is utánzunk, de sohasem tanuljuk meg a lényeget. A kínaiak tisztelik értékeiket, nyelvüket, szokásaikat. Nekünk hovatovább nincsenek értékeink, nem becsüljük saját nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat. Kína ma már a világ második gazdasági hatalma. Másfélmilliárd embernek adnak munkát és kenyeret, pontosabban szólva rizst. Kétszer annyinak, mint Európa. Nos, kezdjünk el kínaiul tanulni, és pálcikával enni? Vagy az utolsó pillanatban mégis tanulhatunk valamit kínaiaktól?

Értékek

A múlt héten a szocialista Koreában jártam. Tudod, lehet finnyáskodni, hogy Korea ilyen, meg olyan. Lehet vitatkozni arról, hogy melyik társadalom jó és melyik nem az. Egyet azonban bizton állíthatok. A koreai emberek hisznek abban, amit tesznek. Delegációs társaim faggatták a 27 éves tolmácslányt, hogy tagja-e a pártnak. Még nem – válaszolta. De miért nem? Nos, még nem tettem eleget a pártért. Nem betanult szöveg volt, a lány hitt abban, amit mondott. Milyen szakmában lehet Észak-Koreában karriert csinálni? – érdeklődtek a magyarok. Nem a szakma számít, minden szakmában lehet jól dolgozni, és csak ez fontos – mondta a lány irigylésre méltó hittel. A pénz a szocialista Koreában is pénz. Az életük sem könnyű. De nem a pénz a fő értékük. Többre becsülik a tisztességes munkát, egy jó hangversenyt, a másokkal való együttlétet. A mai Magyarországon milyen értékeink vannak?

Új Fidesz-ikon

A Fidesz új ikonnal gazdagodott. Az egykori miniszterelnök, Nagy Imre bekerült a kormánypárt jelképei közé. „Nagy Imre később a vele szemben lefolytatott gyalázatos perben okosságával és rettenthetetlenségével a legnagyobb hőseink sorába emelkedett, megvédte a forradalom tisztaságát és mártírtársai becsületét. Hála érte!” – mondotta a Fidesz-nagygyűlésen a miniszterelnök. Nagy Imre eddig a szocialisták kanonizált hőse volt. Személye utólag is igazolta az MSZMP egykori vezetőinek 1989-es árulását, a kapitalizmus bevezetésében játszott szerepüket. Az MSZP-képviselők mindig az ő szobránál fogadták meg, hogy a haza javáért, és csakis azért fognak ténykedni. Aztán persze tették azt, amit igazán gondoltak. Ők alapították a Nagy Imre Érdemrendet, amely „a hazafias helytállásukkal példát mutató, tetteikkel a magyar függetlenséget szolgáló, a békés rendszerváltozást, a társadalmi párbeszédet és a társadalmi békét elősegítő magyar és külföldi állampolgároknak adományozható”. A Fidesz most figyelemre méltó éleslátással elvette a szocialisták jelképét. Az elmúlt években a baloldaliság gondolatát vették el az MSZP-től, és kihasználva az MSZP súlyos hibáit és bűneit, olyan programmal mentek a választásokra, amelynek zömét nyugodtan lehet baloldalinak nevezni. Az áprilisi és az októberi választásokon a politikai pozícióktól fosztották meg a szocialistákat. Most már gerincüket törik meg, elvéve tőlük történelmi eszményképeiket. 1956 cakk und pakk a Fideszé lett.

A Fidesz vezetésének persze nagy önuralomra lehetett szüksége, végül is a Fidesz mindig is antikommunistának vallotta magát. Nem kevés dologról kellett megfeledkeznie a hőssé avatás érdekében. Példának okáért arról, hogy Nagy Imre mégis csak a kommunista mozgalomban élte le életét. Félre kellett tenni azt a tényt is, hogy Nagy Imre a szocialista Magyarországon volt miniszter, ráadásul az, aki lesöpörtette a padlásokat. Retusálandó az a tény is, hogy 1953 nyarán mégiscsak a szovjetek csináltak belőle miniszterelnököt. Apróság ugyan, de tény, hogy az 50-es évek zűrzavaraiban elfelejtették elbocsátani a szovjet állampolgárságból, és bizony haláláig a Szovjetunió állampolgára is volt.

Ja és még valami! Mostantól már gondolni sem szabad arra, hogy 1956-ban a barikádnak volt másik oldala is.

Éljen a demokrácia!

THÜRMER GYULA