MAGYARORSZÁG

A Fidesz a demokrácia értékeire tör, amikor korlátozza az Alkotmánybíróságot – rikítja bele a világba az MSZP és az LMP. A szocialisták és társaik a milliós végkielégítéseket féltik – feleli a Fidesz. S bármily meglepő, mindkét félnek igaza van. A lényeg azonban mégsem ez. A Fidesz-kormány azért ment neki a kétmillió forintos végkielégítések 98 százalékos adója ügyén az Alkotmánybíróságnak, mert tudja, hogy ez népszerű javaslat. Ez ügyben legfeljebb a kormány mellett mennének tízezrek az utcára. Azonban azzal, hogy most megrendszabályozza az alkotmánybírákat, biztosítja, hogy a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának államosítása, pontosabban fideszesítése ne ütközzön akadályba. Az MSZP-nek és az LMP-nek pedig éppen ez fáj, a bankok ellenőrzése alatt álló magán-nyugdíjpénztárak érdekeiért kiáltanak farkast.

A Fidesz kétharmados többsége birtokában módosította az alkotmányt, illetve a rá vonatkozó törvényt. Megtehette, éppen a most korlátozott bírák által védett alkotmány ad erre lehetőséget. Mostantól, amiről nem lehet népszavazást tartani – így elsősorban a költségvetési ügyekről, adókról, járulékokról –, ahhoz nincs is köze az Alkotmánybíróságnak.

Mit akar a Fidesz?

Miért tette? Nos, a hivatalos indok az volt, hogy „az emberek akarata előbbre való, mint egy elavult törvény”. Tény, hogy a lakosság zömének szemében igenis jó erkölcsbe ütköző, hogy voltak, akik kétmillió forint feletti fizetéseket vihettek haza, nem is beszélve a több tízmilliós végkielégítésekről.

Talán éppen ezért is akarta az Orbán-kormány, hogy az Alkotmánybíróság először ezzel a törvénnyel kerüljön szembe. A Fidesz baloldali jelszavakkal nyert választást, az emberek el is várják tőle, hogy a rossz törvényt eltörölje, főleg, ha az azoknak jó, akik milliókat visznek haza.

AZ MSZP, az LMP, néhány tucat hozzájuk kötődő liberális értelmiségi persze megkongatta a demokrácia vészharangját, azonban az emberek túlnyomó többségét ez mélyen hidegen hagyja. Az Alkotmánybíróság korlátozása miatt nem fognak tömegek utcára menni. Várhatott volna ezzel a Fidesz az új, immár neki megfelelő alkotmány jövő évi meghozataláig?

Nem. Ugyanis a kormánynak pénzre van szüksége. Biztosan sok pénzre pedig csak a magánnyugdíj-pénztárak vagyonának megszerzésével tud szert tenni.

A járulékok elvonásával megszerzett idei 60 milliárdot még úgy-ahogy tudnák nélkülözni, azonban a jövő évre remélt 360 milliárdot már nem. Nem is beszélve az állami pénztárakba átcsábított emberektől már rövidtávon remélt 560-800 milliárd forintról. Az egész vagyon meghaladhatja a 3000 milliárdot is. Ha ezt a pénzt nem szerzik meg, nem tudják tartani ígéreteiket az uniónak, nem tudnak adót csökkenteni, nem tudnak hitelt visszafizetni.

Sőt, az őket támogató hazai oligarcháknak sem tudnak pénzt és üzletet osztani.

Összefoglalva: tökéletesen nyilvánvalóvá válna, hogy a kormány semmit sem tud betartani ígéreteiből, akár meg is bukhat. De legalábbis megerősödik az ellenzék, sőt az óriáspárt is szakadhat. Ezért léptek most Orbánék, ezért kell korlátozni most az Alkotmánybíróságot egy összességében jelentéktelen ügyben, hogy a hasonlóan alkotmányellenes magánnyugdíj-pénztár reform keresztül menjen.

Veszélyben-e a demokrácia? 

Nincs veszélyben. Pontosabban nem ettől van.

Orbánék lépése finoman szólva sem elegáns, valóban sérti az 1989-ben megkötött alkut, miszerint a politikai elit pártjai versenyeznek ugyan egymással, azonban a nagy ügyekben kiegyeznek, megállapodnak.

Ezt a meglehetősen demokráciaellenes és undorító megállapodást volt hivatott megtestesíteni az Alkotmánybíróság, aki úgymond rácsapott annak kezére, aki sokkal többet akart a politikai és gazdasági elit közös hasznából.

Orbán most ezt az alkut rúgta fel, amire a választók igenis feljogosították. Soha nem kapott volna a Fidesz kétharmados többséget, ha az embereknek nem lenne végképp elege a rendszerváltáskor létrejött rendszerből, s annak játékszabályaiból.

Milyen lesz Orbán Viktor új rendszere? Erre ma nem lehet választ adni. Az elmúlt húsz évben nem azért mentek rosszul a dolgok, mert jó vagy rossz volt az alkotmány, hanem azért, mert köptek rá, saját érdekeikre sajátították ki a parlamenti pártok. Az elmúlt nyolc évben ezt a legdurvábban az MSZP és a liberálisok tették. Orbánék nyomulása erre válasz, épp annyira van esély, hogy diktátor legyen, mint amennyi Gyurcsányék esetében volt hasonlóra.

A szocialistáknak nem is ez az alapvető bajuk, nem a demokráciát féltik – gyanítják és tudják, hogy az alapvető játékszabályok megváltoztatását a nyugat nem hagyná senkinek.

Mit félt az MSZP?

A szocialisták rövidtávon féltik a zömében az ő embereiknek odaítélt tízmilliós végkielégítéseket, óriásfizetéseket. Ha ezeket vissza kell fizetni, vagy csak egyszerűen megvonják ezeket a juttatásokat, akkor könnyen lehet, hogy az érintettek beszélni fognak.

S akkor kiderül, hogy az MSZP és az SZDSZ az elmúlt években hogy lopott el, majd mosott tisztára állami pénzeket. Az LMP-nek ehhez csak látszólag nincs köze, a Lehet Más a Politikát ugyanazok a régi SZDSZ-es érdekcsoportok és amerikai támogatóik gründolták, akik az ország szétlopásában is szerepet vállaltak.

Régi ez a politika.

Mint ahogy a bankok és az ellenőrzésük alatt álló magán-nyugdíjpénztárak érdeke sem újkeletű.

Bajnai Gordon annak idején egyenesen át akarta íratni az egész vagyont a bankok számlájára, megszüntetve a tagdíj státuszt. Szerencsére kevés ideje volt rá. AZ MSZP és az LMP ezeknek, a nyugdíj-buliból évente százmilliárdokat profitáló bankoknak az érdekeit védi, a demokrácia csak duma. Miért teszi? Nyilván önzetlen demokráciaféltésből.

Hosszabb távon az MSZP és az LMP attól fél, hogy a ’89-es rendszer orbáni reformjának köszönhetően jó időre elkerülnek a zsíros bödön mellől.

A Jobbik azért visszafogott, mert érzi, szavazói nem akarnak Orbán ellen menni. S reméli azt is, hogy visszafogottságát majd a kormány meghálálja.

A most kirobbant alkotmány-válság tehát nem krízis, mindössze a nagytőke és a multik által támogatott pártok közötti összecsapás.

Az emberek életének többségét ez szemernyit sem érinti. Viszont kétségkívül eltereli a lényegről a figyelmet. Arról, hogy kiálljanak érdekeik védelmében.

Nem a mostani, pártdelegáltakból összerakott Alkotmánybíróság védelmében kell utcára menni, hanem azért, hogy az új alkotmány tartalmazza a lakhatáshoz, a munkához, az ingyenes tanuláshoz és orvosi ellátáshoz való jogot. S az állam azt be is tartsa, biztosítsa. Ezt a demokráciát kell megteremteni és megvédeni. A ’89-es fércelmény árulók és urak műve, nem a munkából élő embereké.