Idén is megtartotta hagyományos megemlékezését a Munkáspárt október 29-én a Nemzeti Sírkertben.
Az 56-os körnél tartott rendezvényt – a korábban hozott törvény elleni tiltakozásként – néma tüntetésként tartották meg.
„A demokráciát hirdető hatalom megtiltja bizonyos szavak, gondolatok kimondását, de az emlékezés jogát nem veheti el!”
Újszerű és méltóságteljes volt ez a rendkívüli megemlékezés, ez a néma tüntetés, ez a történelmi séta. Vörös virágok és vörös mécsesek ragyogtak a délutáni napfényben.
A megjelentek a mártírokra, az 1956. október 30-án, a Köztársaság téren történt eseményekre csendben emlékeztek, csak az Internacionálé hangzott el.
Gyertyát gyújtottak a sírokon, majd átvonultak Kádár János sírjához és a Munkásmozgalmi Pantheonhoz, elhelyezve a tisztelet virágait.
Olyan emberekre emlékeztek, akik a halál torkában sem tagadták meg elveiket.
Nemzetiek – és a nemzet nagyjai
Trikolorból egész erdő borítja az országot nemzeti ünnepeken, s gyakran még a kutyára is rákötik a nemzeti színű szalagot. Hétköznapokon is. Rengeteg házon, autón, motorbiciklin ott lobog a magyar zászló.
Saját tapasztalatból mondom, hogy gazdájának gyakran fogalma sincs arról, hogy „hol lakott itt Vörösmarty Mihály”, de azt sem tudja, hogy hol van eltemetve.
Persze szép a zászló, de nem mindegy, hogy ki, mikor és hol lobogtatja. Mert nem mindenkihez méltó!
Sétáltam a Nemzeti Sírkertben. Egyik elvtársam elmondta, hogy ott töltődik fel. Ott szívja magába a munkásmozgalom hőseinek és a magyarság nagyjainak éltető szellemét.
Nyitáskor mentem, hogy csak ők legyenek és én. Elsétáltam Deák Ferenchez néhány szál virággal. Október 17-én született. Felköszönteni indultam a haza bölcsét – és sokáig ottmaradtam. Suhant felettem a percek sokasága, összerezzentem, mikor a száraz levelekre huppant egy-egy mókus.
A múlt héten voltunk már itt takarítani. De az egész temető fölött mégsem vállalhatunk védnökséget, bármennyire jó lenne. A híres „nemzetiek” bezárkóztak Wass Albert huszadrangú lektűr-könyvtárába, és meghagyták nekünk Vörösmartyt, Babitsot, Deákot, Batthyány Lajost, Mikszáth Kálmánt és számos óriást. Írásaik, beszédeik, eszméik nem tartoznak az átlagemberek napi olvasmányai közé. És persze az átlagon felüli nemzetiek sem olvassák őket. Miért is olvasnák... És miért is emlékeznének azokra, akiknek eszméi távol állnak tőlük.
Szabadság-bemutató a Boráros téren
Mert a jó bornak is kell cégér!
Óriási papírdömping fullasztja az embereket. Sokszor nehéz eligazodni a portékák, így az írott sajtó tömkelegében is.
A mi Szabadságunk sem kivétel ez alól. Sokan megvásárolnák, támogatnák, de nem tudnak róla, nem ismerik.
A csepeli munkáspártiak belevágtak A Szabadság népszerűsítésébe.
Szerdán délután kivitték asztalkájukat a Boráros térre, és osztogatták a megmaradt propagandapéldányokat és a Megérte? Ezt akartad? című, még mindig időszerű szórólapot.
Odajöttek az emberek, és érdeklődéssel vették kézbe az újságot. Az asztalra szerelt táblán elolvashatták, hogy melyik újságárusnál kapható a közelben friss újság.
Néhány fiatal aktivista azt kiabálta, hogy „Megjelent a Szabadság!”.
A HÉV-re váró utasok közül többen az asztalkához szaladtak, hiszen hasonlót talán csak filmen láthattak – Ruttkai Éva rikkantotta ezt a Budapesti tavaszban.
Jó volt ott lenni! Jó volt tapasztalni az érdeklődést, a kíváncsiskodó fiatalok nyüzsgését.
A csepeliek nem állnak meg. Jövő héten újra, ugyanott kitelepülnek, ahol a legtöbb ember megfordul és örül, hogy a HÉV-en olvashat valami mást, valami igazat.
FOGARASI ZSUZSANNA
Meghívó
A Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére november 7-én, Budapesten, 11 órakor forradalmi emlékmenetre hívja szimpatizánsait és a Munkáspárt minden tagját, barátját. Gyülekező: 10:30, Arany János utcai metrómegálló Mindenkit szeretettel várunk!