Magyar úton 

„A Vörös Hadsereg által felszabadított területen megalakult az ideiglenes magyar kormány!” – adja hírül a Kommunista Párt 1944. december 27-én. A miniszterelnök Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes. A kormány koalíciós kormány, több párt vesz benne részt. A kommunistáknak két miniszterük van: Nagy Imre földművelésügyi miniszter és Gábor József kereskedelemügyi miniszter. A kormány december 28-án hadat üzen Németországnak. Miklós Béla szavaival élve: új korszak kezdődik, amelyben „teljessé lesz a magyar önállóság, függetlenség, szabadság és demokrácia”.

A világhelyzet hatása a magyar kommunistákra

A magyar kommunisták 1919 nyara, a Tanácsköztársaság leverése óta illegalitásban küzdenek, nehéz körülmények között. Világos, hogy a kommunisták csak úgy valósíthatják meg céljaikat a szocialista társadalom megteremtéséről, ha felszámolják a Horthy-rendszer teljes gépezetét, a pártoktól kezdve az államapparátusig, a hadseregig, a csendőrségig.

A világhelyzet most a kommunistákat segíti. A Hitler-ellenes nagyhatalmak megállapodnak, hogy az európai országokban felszámolják a fasiszta szervezeteket. Megegyeznek arról, hogy mielőbb szabad választások lesznek. Ez a két körülmény fontos segítség a kommunistáknak. Vegyünk hozzá még egy tényezőt: Magyarországon szovjet csapatok vannak, a szovjet politikai vezetés a kommunistákkal rokonszenvezik. Az új demokratikus Magyarországot nem a Szovjetunió teremti meg. Ez az akkori politikai erők, s jelentős mértékben a kommunisták érdeme.

Új vezetés a párt élén

1944. november 5-én a Szovjetunióból Szegedre érkezik a magyar kommunista vezetők csoportja, akik hosszabb-rövidebb ideje Moszkvában élnek. Létrejön az Ideiglenes Központi Vezetőség. Ismert személyek vállalnak szerepet. Farkas Mihály – eredeti nevén Löwy Hermann – 41 éves ebben az időben. A 30-as években részt vesz a spanyol polgárháborúban, majd a Szovjetunióba kerül.

Kiváló szervező, jelentős szerepe van a spontánul szerveződő kommunista szervezetek összefogásában. 1948-ban majd ő lesz a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) főtitkár-helyettese, később honvédelmi miniszter.

Ekkor jön haza Gerő Ernő, eredetileg Singer Ernő, ekkor 47 éves. Később fontos politikai tisztségeket tölt be. 1956-ban egy rövid ideig ő az MDP főtitkára. Bekapcsolódik a vezetésbe a 49 éves Nagy Imre is, akit agrárszakértőként tartanak számon. Később majd ő lesz Magyarország miniszterelnöke.

Révai József, eredetileg Lederer József, szintén tagja a vezetésnek. Ő is 47 éves.  Személye nem ismeretlen itthon, hiszen részt vett a magyar párt irányításában, az 1950-es években az MDP vezető ideológusa lesz.

A helyzetet bonyolítja, hogy a pártnak kezdettől fogva van másik vezetősége, amely az itthon harcoló kommunistákból áll. Köztük van a 33 éves Kádár János, aki a háború utolsó két évben ismert vezetővé válik. Itt van Apró Antal, aki egy évvel fiatalabb Kádárnál, és 1956-ban a kádári MSZMP egyik meghatározó személyisége lesz. De említhetjük Kállai Gyulát, aki 35 éves, nagy érdemeket szerez a kommunisták és a szociáldemokraták közötti kapcsolatok megteremtésében, az antifasiszta harcban. De ide tartozik Péter Gábor is, eredeti nevén Eisenberger Benjámin, 49 éves, aki Aczél György későbbi elmondása szerint világéletében a politikai rendőrség főnöke akart lett. Az lesz, már 1945 elejétől ő a politikai rendőrség vezetője a fővárosban, majd később az ÁVO, illetve az ÁVH főnöke.

1944 novemberében kiosztják az első MKP-tagkönyveket, és megszületik az első szervezeti szabályzat is, amelyet Gerő Ernő ír. A dokumentum kimondja: „A Magyar Kommunista Párt küzd a független, demokratikus népi Magyarországért, s azon túl a szocializmusért, a kommunizmusért”.

1945. február 23-án Budapestre érkezik a „Nagy Öreg”, aki annyira még nem is öreg, az 53 éves Rákosi Mátyás. Igen, ő a Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, a Horthy-rendszer elleni harc legendás személyisége. Ő lesz a párt főtitkára.

Illegális pártból tömegpárt

Az illegalitás éveiben a kommunista párt létszáma 200-300 fő volt. Rákosi 1945 júliusában 3 ezer főre becsüli az illegális kommunista mozgalomban részt vettek számát. Természetesen 25 évre kivetítve. A párt 1945 előtt mély illegalitásban él, kevés lehetőséggel. 1945-ben minden szempontból új helyzet áll elő. A párt feladja szűk, illegális jellegét, és legális tömegpárt lesz. És valóban. 1945 februárjában a párt taglétszáma 1972 fő. Márciusban már 12 ezer, 1945 közepére 150 ezer.

1945. május 20-21-én ülésezik az MKP országos értekezlete. Jelentős változások születnek. A szervezeti szabályzatból ezúttal kimarad a szocializmus és a kommunizmus gondolata. Világos, hogy a párt tömegpártként szélesebb rétegek érdekeit akarja kifejezni. A szabályzat már nem szegényparasztságról beszél, hanem általában parasztságról, mint a párt szövetségeséről. Tehát nem a szovjet út, a bolsevik forradalom utánzásáról van szó, hanem a népi-demokratikus fejlődés magyar útjáról.

Gondok és problémák

Az új helyzet új problémákat is felvet. Képes-e a gyorsan növekvő párt a hígulás veszélyét elkerülni? Képes-e a hazai vezetői csapat és a Moszkvából érkezett kör együttműködni? Eltérő életkor, eltérő tapasztalat, eltérő származás. „Eleinte furcsa volt, ahogy Rákosiék beszélnek. Olyan szavakat használnak, amelyeket idehaza nem volt szokás. Papírról olvasták fel a beszédeket. Idehaza, az illegalitásban ez sem volt szokás” – emlékezik majd később Kádár János.

És még egy nagy kérdés. Kiderül, hogy a szociáldemokraták gyorsabban szerveződnek, erősebbek, mint a kommunisták. A háborúnak vége, az „akasztófa árnyéka” eltűnt. Ki szerzi meg a hatalmat? A kommunisták vagy a szociáldemokraták? Ki fog derülni 1945. november 4-én, a nemzetgyűlési választások napján.