Semmi sem változik

Úgy tűnik, tényleg semmi sem. A hírek szerint jövőre a szabályszegő autósokra kiszabott bírságokból 16 milliárdos bevételt remél a költségvetés. A különbség csak annyi, hogy nem a rendőrségnél landol a pénz, hanem magánál a belügyminisztériumnál. Tényleg, hova is tartozik a rendőrség? Nem mondom, a gyorshajtás veszélyes. Nem azzal van bajom, hogy büntetik. Azzal van a gondom, hogy a szemlélet nem változik. Megelőzés? Nagy túrót! Inkább büntetni! Jobban is áll a rendőrnek, legalább is szerintük, mint gondoskodni a polgárokról. Sok éve jártam Japánban. Akkoriban nagy divat volt, hogy olyan eszközöket szereljenek be a gépkocsiba, ami előre jelezte a radart. Magyarországon büntették, Japánban ösztönözték. Miért? Azért, mert a vezetők többsége lelassított, ha érzékelte a radar közelségét, és még a gazdaság is jól járt. De mit példálódzok itt Japánnal? Hol vannak ők hozzánk képest? Képzeld, ott a rendőr rászól a gyerekre, ha dohányzik az utcán! A gyerek nem lőhet vissza, sőt még vissza sem pofázhat, és nem fenyegetőzhet befolyásos apukájával. Hol itt a demokrácia? Igaz, ha Japánban a metrónál reggel otthagyod a bringádat, csak úgy, őrizetlenül, este ugyanott találod.

Szóval, hol is vannak ők hozzánk képest?

Nem mozog a Föld!
Vagy talán mégis?

Állj! Visszavonok mindent, amit eddig hirdettem az elmúlt húsz évben. Nem igaz, hogy mozog a Föld! A Föld nem mozog. Kérem szépen, nem kell itt sztrájkolni, tüntetni, az utcán zavarni a közlekedést, nem kell! Osztályharcra, meg ilyen rondaságokra meg gondolni sem kell. Ezt tegnap óta tudom, amikor elolvastam a hírt az Európai Unió Érdekegyeztető Csúcstalálkozójáról. Tudod, ez egy olyan gyűlés, ahol ott vannak a nagy európai politikai vezérek, a nem kevésbé nagy szakszervezeti főnökök és persze a munkaadók, azaz a kapitalisták hatalmasai is. Megnyugodtam. Ha ennyi nagyszerű koponya összejön, csak megoldják az én pitiáner napi gondjaimat.

Ja, és persze a görög dolgozók, meg a portugálok, a románok, meg az összes többi gondjait is. Különösen akkor, ha elfogadják miniszterelnökünk csodareceptjét: társadalmi szolidaritás, nemzeti együttműködés. Szóval, minden rendben. Nem mozog a Föld, és kész. Aztán lehiggadtam és gondolkoztam egy kicsit. Ki egyezkedik itt kivel? A tőkések és a dolgozók aránya a legjobb esetben is 2:1. A munkaadó ugye nyilvánvalóan tőkés érdekeket képvisel. De mi mást képviselnének a kormányok? Tudtommal egyetlen EU-országban sincs dolgozói kormány. Szóval, így jön ki a 2:1. Bár egyik-másik szakszervezetet elnézve, lehet, hogy az arány 3:0! Bennünket pedig ámítanak, hogy demokrácia van, a kormányok értünk szorgoskodnak, a munkaadó tőkés pedig egyenesen kiteszi értünk a lelkét. Mi meg rácsodálkozunk, hogy megint drágább minden, emelik a kisemberek adóját, és rosszabbul élünk, mint tavaly.

Mégis mozog a Föld!

Nem elég a jó technológia

Nem kétlem, hogy Ékes József úr, Ajka város Fideszes képviselője ért a timföldgyártáshoz. Hangsúlyozom, azután sem kétlem, hogy elolvastam múlt heti nyilatkozatát. Képviselő úr eltökélt szándéka, hogy „minden eszközzel megakadályozza, hogy a jövő évtől a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. a jelenlegi technológiáját működtethesse tovább”. Egész egyszerűen azért, mert a világban van jobb, tisztább, hatékonyabb, emberbarátabb technológia. Nem tudom, igen tisztelt Képviselő Úr, elgondolkodott-e azon, hogy miért lehet hozzánk környezetszennyező üzemet telepíteni? Vajon ezek a cégek nem tudják, hogy vannak jobb technológiák? Vajon a Mal Zrt vezetői nem tudják, hogy ők rosszabb technológiával gyártanak, mint mások? Bizonyára tudják, sőt, biztos, hogy tudják.

De a tőkés döntését nem csupán a technológiák ismerete dönti el, sőt az a legkevésbé. A lényeg az, hogy mi hoz több hasznot, nagyobb profitot. Az elmúlt húsz évben Magyarországon azok szerezték a legtöbb pénzt, akik a legolcsóbb technológiával a legnagyobb haszonra tettek szert. A környezeti, emberi következmények mellékesek voltak. Tették, mert ilyen a természetük: tőkések. A szomorú az, hogy megtehették, mert az állam engedte, szemet hunyt felette, mert az ő természete is ilyen: tőkés. Képviselő Úr ide hozhatja a legjobb technológiát, de vajon képes-e megváltoztatni a tőkésvállalat és a tőkésállam természetét? Tudja, Képviselő Úr, nem hiszem, de azért próbálja meg! Cselekedjenek úgy, mint néhány – nálunknál civilizáltabb – tőkésállam, amely nem csak arra gondol, hogy ma minél többet keressenek a cégek, hanem arra is, hogy holnap is kell élni.

THÜRMER GYULA