|
Ki hívott minket Afganisztánba?
|
A Magyar Szociális Fórum (MSZF) a társadalom véleményét akarja eljuttatni a kormányhoz Magyarország afganisztáni szerepvállalásával kapcsolatban. Az „Afganisztáni szerepvállalás és Magyarország. Érvek és ellenérvek” című kerekasztal-tanácskozáson részt képviseltette magát a kormány, civil szervezetek és szakértők és a Munkáspárt is.
A magyarok többsége ellenzi afganisztáni szerepvállalásunkat – mondta Simó Endre, az MSZF szervezője nyitóbeszédében, és bejelentette, hogy készek társadalmi támogatást nyújtani a kormánynak abban, hogy kivonják a magyar csapatokat a hazánktól több mint négyezer kilométerre fekvő országból. Simó több érvet is felsorakoztatott a kormány külpolitikájának megváltoztatása mellett.
A tíz éve tartó háború nem érte el kitűzött célját, a demokráciát nem sikerült meghonosítani az országban, ellenben erősödtek a fundamentalista, terrorista csoportok.
Társadalmunk ellenzi, hogy magyarok életét kockáztassák idegen érdekekért, hazánkat terrorizmus veszélyének tegyék ki, a hadjáratra költött milliárdokat sokkal inkább látnák az egészségügyben, az oktatásban.
A NATO iránti elkötelezettség nem jelentheti idegen országok megszállását, nem is beszélve arról, hogy mára a nagyhatalmak is kihátrálnának a háborúból.
Afganisztán elmaradottságán nem a háború fog segíteni, sokkal inkább békére, nemzeti konszenzusra, és sokoldalú nemzetközi támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy az egyébként fontos természeti kincsekkel, jó adottságokkal rendelkező ország talpra állhasson.
Thürmer Gyula tömör és határozott beszédben mondta el, a Munkáspárt ellenzi az afganisztáni háborút s Magyarország részvételét benne, ahogy országunk NATO tagságát is.
A kormány hivatalos álláspontját Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztályának helyettes vezetője képviselte. Támogatandónak nevezte, hogy civil szervezetek nem csak tevékenységi körüket érintő témákban mondanak véleményt, és elmondta, a kormányt érdekli a társadalmi szervezetek véleménye. Nem a katonai, hanem a politikai rendezésben látja Afganisztán problémájának megoldását. Elmondta, hogy a magyar kormány is a lehető leghamarabb akarja kivonni katonáit, azonban egyelőre ez nem lehetséges, a nemzetközi harcoló egységek jelenléte egyelőre szükséges. A kormány szerint nemzeti érdek a magyar részvétel, mert Afganisztán politikai instabilitása, a kábítószer, a terrorizmus az egész világra, így Magyarországra is veszélyt jelentenek, és fontos, hogy ne legyünk másodrendű tagjai a NATO-nak. A szövetségi szolidaritás jegyében Magyarországnak is kell küldenie harcoló alakulatokat, amennyiben a helyzet megköveteli.
Mátyus Sándor volt kabuli nagykövet szerint Afganisztán globális probléma, s éppen akkor mérgesedett el a helyzete, amikor a nemzetközi közösség magára hagyta. Magyarország sem lehet közömbös, hiszen felelősséggel tartozunk a nemzetközi közösségnek; a terror, az illegális migráció, illetve a kábítószer olyan problémák, amik minket is érintenek, így a szerepvállalás közvetlen nemzeti érdekünk.
Tálas Péter, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet igazgatója úgy vélte, a magyar emberveszteségek elenyészőek más országokéhoz képest, a magyar katonáknak pedig nem kötelező Afganisztánba menniük. Elmondta, nem lehetünk ingyenélők a NATO-ban, el kell döntenünk, hogyan lehet a legolcsóbban teljesíteni a kötelezettségeinket.
„Szívesen elhinnénk a hivatalos érveket, de a tapasztalatok minket igazolnak” – válaszolt Thürmer Gyula. Nagy Zoltán megköszönte a kerekasztal résztvevőinek, hogy elmondták véleményüket, és toleranciával hallgatták végig a kormány álláspontját.
Simó Endre zárszavában elmondta, a résztvevők is a politikai rendezésben hisznek, és felhívta a figyelmet arra, hogy a kétharmad nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy figyelmen kívül hagyja az emberek véleményét.
|
Hat munkáspárti érv a kivonulás mellett
|
| 1. |
A NATO hivatalos érvelése szerint azért kell sok ezer katonát harcba küldeni Afganisztánban, hogy segítsük az ottani kormányt „befolyásának erősítésében, az újjáépítés és a hatékony kormányzás megteremtésében”. Segíteni kell annak az országnak, ahol 30 millióan élnek, ahol az átlagéletkor 18 év, de többségük nem éri meg a 45 éves kort sem. Segíteni, de nem így! Ez a háború nem erről szól. A terrorizmus elleni fellépés csak ürügy, de nem ok. Az afgán háborún a mai világgazdaság három legjövedelmezőbb szektora jár jól.
A hadiipar, amely ellátja fegyverrel a NATO-t is, az afgánokat is.
A gyógyszeripar, mely milliárdokat keres a most vagy később kezelésre szoruló embereken. Végezetül a kábítószer-birodalom, amit nem kell külön magyarázni.
Mi szívesen elhinnénk a hivatalos érveléseket. De Irak esetében egyszer már becsaptak bennünket. Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, mégis háború indult ellenük. Arról nem is beszélve, hogy mi maradt Irakból, az ősi kultúrából, az emberiség közös értékéből azután, hogy az USA bevonult?
|
|
| 2. |
Ez a háború teljesen értelmetlen. Az USA katonai erővel nem tudja megnyerni, a szövetségesei pedig vonakodnak emberanyagot adni. A jelenlegi rezsim abban a pillanatban megbukik, ahogy a NATO kivonul. Ezt történt annak idején a szovjetekkel is.
|
| 3. |
Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a mi katonáink nem vesznek részt harci cselekményekben. Nincs harci erő harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erők nélkül. Ha nincs orvos, ha nincs logisztika, nincs harc sem. A HM hivatalos anyaga szerint a „harci támogató és harci kiszolgáló-támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők alkalmazhatóságának”. Így van!
|
| 4. |
Ellenezzük az ún. polgári újjáépítésben való részvételt is. Ez nem a béke kezdete, hanem a háború folytatása. A Nemzeti Katonai Stratégia világosan beszél: „Korunkban a katonai erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon. A konfliktusok megelőzése, kezelése és az azt követő rendezés – stabilizáció és újjáépítés – civil feladatai, továbbá a leszerelés, lefegyverzés és reintegráció, illetve a biztonsági szektor reformja hosszú ideig igényelhetik a katonai erők közreműködését és támogatását.”
|
| 5. |
Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Nincsenek olyan érdekek, amelyekért milliárdokat és emberi életeket lenne érdemes áldozni. Az előbb említett dokumentum mondja a következőket is: „Nemzeti érdekeink érvényesítésének egyik legfontosabb helyszíne a NATO.
A katonai téren kivívott hitelesség nem kizárólag a kül- és biztonságpolitika szektorában kamatoztatható, az kihathat politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésére is.”
Magyarország részt vett a Jugoszlávia, Irak elleni háborúban, egyik területen sem részesültünk a nagy nemzetközi pénzek elosztásából. Azt pedig nem tartjuk politikai haszonnak, hogy az amerikai nagykövet asszony szebben mosolyog a magyar vezetőkre.
|
| 6. |
Ellenezzük Magyarország NATO-tagságát, mert ennek egyenes következménye az, hogy mi is háborúzunk. Így történt Jugoszláviában, Irakban, most Afganisztánban, s holnap ki tudja, hol. Magyarországnak nincsenek olyan érdekei, amelyeket katonai eszközökkel tudna megvalósítani. A túlzott elkötelezettség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy sajátos lehetőségeinket kihasználjuk.
|
|
