Cikkek
 

BALSZEMMEL

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak
a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy,
balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen
esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Megtépett vörös zászló

A múlt héten mi is ott voltunk egy rendezvényen, a Duna partján. Ott, ahol annak idején a nyilasok zsidó honfitársainkat a folyóba lőtték.

Ott voltunk, mert mi is kegyelettel emlékezünk rájuk, ott voltunk, mert mi is ellenezzük a zsidóellenességet mind régi, mind mai formájában.

Sokan voltak mások is, szocialista és liberális politikusok, egyszerű emberek is. A mi fiataljaink vörös zászlóval érkeztek. Egy valakinek ez nagyon nem tetszett. Félrelökte a fiatalokat, és elkezdte széttépni a zászlót, a vöröset. Az illető zsidó volt.

Mielőtt megkérdeznéd, hogy honnan tudjuk, megmondom: jellegzetes fejviseletéről. Mások ilyet nem hordanak, úgyhogy véletlenül se vádolj engem rasszizmussal!

Az illető nem volt már fiatal, emlékezhetett arra, hogy 1945-ben sok tízezer szovjet katona áldozta életét Budapest felszabadításáért. Vörös zászló alatt!

Szét is bombázhatták volna a várost, Dohány utcástól és zsinagógástól, de nem ezt tették. Saját életüket áldozták fel kegyetlen utcai harcokban azért, hogy Budapest lakosai, zsidók és nem zsidók, élve maradjanak. De másról is szó van itt, a máról.

Vajon lehet úgy küzdeni társadalmunk veszélyes és undorító jelenségei ellen, ha válogatunk? Ezzel hajlandó vagyok együttműködni, a másikkal meg nem.

A Duna-parton összegyűlt liberális társaság nekem sem tetszik. De most nem erről volt szó! Most arról van szó, hogy tenni kell társadalmunk szélsőséges jelenségei ellen.

Remélem, hogy mások, legalább mások értik ezt.

A koronák varázsereje

A koronáknak még varázserejük is lehet. Legalább is a cseh királyi koronáról azt tartja a legenda, hogy az, aki illetéktelenül a fejére teszi, rövidesen meghal.

Nem tudom, hogy igaz-e, de az biztos, hogy Reinhard Heydrich SS-Obergruppen­führer, Hitler üdvöskéje, Csehország egykori náci birodalmi helytartója mindenesetre így járt. Lehet, hogy fiatalos meggondolatlanságból tette, de felpróbálta a koronát. Hát igen, 1941-ben mindössze 37 éves volt. Láss csodát: pár hónap múlva, mint tudjuk, merénylet áldozata lett.

Nem tudom, hogy a magyar koronának van-e ilyen varázsereje. Akár lehetne is, végtére is a magyar királyok mindegyikének fején megfordult ezer év alatt, s valami kis varázserő összejöhetett.

Szörnyű még belegondolni is, mi lenne a „szavazófülkékben kivívott forradalommal”, ha valaki, mondjuk, felpróbálná a koronát mostani nagyjaink közül. Úgy este felé, takarodó után. Szörnyű!

De rögtön megnyugodtam, amikor elolvastam Hende Csaba úr törvénytervezetét. Ezentúl a Honvédség feladata legyen „a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklye (a Szent Korona és a hozzá tartozó egyes jelvények) teljes körű őrzése”.

Most már minden rendben lesz. Ha derék katonáink veszik át az őrzést, nem lehet majd csak úgy belopózni, és stikában felpróbálni a koronát. Szó se róla!

A korona esetleges varázshatása ellen tehát védve vagyunk.

De ki véd meg bennünket az állami politika szintjére emelt hülyeség ellen?

Miért nem akarják egyesek tudomásul venni, hogy kis hazánk manapság nem királyság?

Miért felejtik el lazán, hogy a Magyar Királyság sokévszázados története során alig volt független?

Miért nem akarják belátni, hogy az Árpád-ház kihalása után királyaink még csak nem is magyarok voltak? Ha nem hiszed, menj ki a Hősök terére, és nézd meg a királyszobrokat!

Persze, értem én. Magyarországnak jót tenne valami varázserő. Mondjuk, a korona, vagy legalább egy Lolka-Bolkás varázsceruza.

Attól tartok, hogy varázsceruza csak a filmben van. A magyar királyok koronája pedig nem fog bennünket okosabbá, műveltebbé, gazdagabbá tenni. Ahhoz valami más kell.

Jó iskolák, a tehetségek támogatása, az ország értelmes fejlesztése.

Ja, és pár okos politikus sem ártana.

Véradó

A múltkori Afganisztán-konferencián a hivatalos hatalom egyik képviselője mondta, hogy biztonságunk garanciája a NATO, és ezért nekünk fizetni kell.

Pénzzel nem nagyon tudunk, fizessünk hát katonával! Például küldjük őket Afganisztánba… Ugyancsak ez az illető mondta, hogy Magyarország, ha akarna sem tudna most újabb kétszáz harcoló katonát kiállítani. Ugyanis nincs ennyi!

Akkor kezdtem megérteni, hogy miért is kell a mostani kormánynak hirtelenjében nyolcezer önkéntes tartalékos. Jó, nem leszek rosszindulatú.

Azért is kell, vagy kellhet, mert a természeti katasztrófák a jövőben sem kerülnek el bennünket. De van itt más is!

Az új Lex Hende kimondja, hogy a magyar kormány „gondoskodik a NATO Válságreagálási Rendszerének nemzeti alkalmazásáról”.

A NATO pedig elégedetlen, mert látja: ha zűr lesz itt vagy a környéken, erre a magyar hadseregre nem nagyon számíthat.

A NATO-nak viszont fizetni kell, adót: emberi adót, vér-adót.

THÜRMER GYULA