Elkótyavetyélt vasutas cég
|
Sikertörténet a munkahelyeket veszélybe sodró privatizáció? A szakszervezetek és a munkaadó képviselői ugyan megállapodtak a Rail Cargo Hungária Zrt-nél, hogy enyhítik a létszámleépítés mértékét, azonban a folyamatos elbocsátások nem kerülnek le az asztalról. A rendszerváltási privatizáció után a Rail Cargo-t sikertörténetként reklámozták, miközben már akkor világos volt, hogy az osztrákok inkább csak piacot vásárolnak. Az elbocsátásokat most is csak sztrájkkal fenyegetve sikerült enyhíteni.
A társaság októberben jelentette be, hogy jövőre 460 fővel kívánja csökkenteni a cégnél a létszámot, a jelenlegi 3028-ról.
A három reprezentatív szakszervezet (Vasutasok Szakszervezete, VDSZSZ Szolidaritás, Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete) és a munkáltató közös nyilatkozata szerint rögzítették a létszámcsökkentés enyhítését célzó eszközök körét, így egyebek között lehetőség nyílik - amennyiben a jogszabályi környezet is lehetővé teszi - a korengedményes nyugdíjazásra, a Cargo Évek Program működtetésére és egyéb, a munkavállalók munkaerőpiacon maradását elősegítő programokra, intézkedésekre.
A Rail Cargo Hungaria Zrt. a megállapodást követően visszavonja az október 12-én bejelentett csoportos létszámcsökkentési szándékát, amiről a Regionális Munkaügyi Központokat november 12-én értesítette.
A VDSZSZ Szolidaritás illetve a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) ezzel lezártnak tekinti a korábban kezdeményezett kollektív munkaügyi vitát, így elhárult a sztrájk veszélye is.
A tárgyalásokat azonban 2011. március 31-ig folytatják egy középtávú együttműködési megállapodás érdekében, amelynek meghatározó elemei a foglalkoztatáspolitikai kérdések lesznek.
A felek egyhangúlag kijelentették, hogy közös érdekük a vállalat hosszú távú működésének biztosítása, amely elemi és alapvető feltétele a vállalatnál foglalkoztatott munkavállalói létszám minél magasabb szintű megtartásának.
A Rail Cargo Hungaria októberben, a csoportos létszámleépítési szándék bejelentésekor azt hangsúlyozta, hogy a vállalat a privatizáció óta eltelt időben a csökkenő fuvarmegbízások ellenére is gyakorlatilag változatlan szinten őrizte meg átlagos foglalkoztatási létszámát, és biztosította a privatizációs szerződésben vállalt foglalkoztatási garanciát.
A hónapok óta folyó elemzések egyértelműen azt mutatták, hogy már nem tartható fenn a háromezres munkavállalói létszám.
Az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) szeptemberben Bécsben jelentette be, hogy ésszerűsíteni szeretné a magyar teherszállító leányvállalata, a Rail Cargo Hungaria (RCH) a működését, ezért jelentős létszámcsökkentésről készít tervet, és tárgyalni akar a magyar kormánnyal a pályahasználati díjakról is.
„A létszámleépítés elkerülhetetlen, mértéke pedig attól függ, hogy az Orbán-kormány hajlandó-e felülvizsgálni az idén decemberben hatályba lépő új pályahasználati díjakat.”
|
A Format osztrák lap korábbi írása szerint az osztrák tulajdonosnak az RCH komoly gondot jelent. Úgy gondolják, hogy nem csupán drágán vették, hanem még pumpálni is kell bele a tőkét, mostanáig 330 millió eurót, az eredmény pedig tavaly 30 millió euró veszteség volt, ami az idén még nagyobbra nőhet.
A létszámleépítés elkerülhetetlen, mértéke pedig attól függ, hogy az Orbán-kormány hajlandó-e felülvizsgálni az idén decemberben hatályba lépő új pályahasználati díjakat - írta annak idején az osztrák lap, amely szerint a munkaügyi konfliktus kompromisszummal végződhet: a budapesti kormány csökkenti a pályahasználati díjat, az osztrák cég pedig eltekint a magyarok tömeges elbocsátásától.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szeptember közepén kiadott közleménye szerint az osztrák állami vasúttársaság után a magyarországi leányvállalata, a Rail Cargo Hungaria Zrt. is megalapozatlanul hivatkozik a díjtételek drasztikus emelkedésére.
Az RCH jelentősen felülbecsülte a jövő évtől érvényes díjmódosításból fakadó többletköltségeket.
A Magyar Államvasutak teherszállítási leányvállalatának eladása 2008 végén zárult le, az osztrák állami vasúttársaság szállítmányozási csoportja, a Rail Cargo Austria (RCA) 102,5 milliárd forintért vette meg.
A tranzakciót akkor még az eladó és a vevő is „sikertörténetnek” nevezte.
|