Az első választás

1944 őszén, 1945 tavaszán a Magyar Kommunista Párt kijön a negyedszázados illegalitásból. Villámgyorsan tömegpárttá szerveződik. Magyarország területén a II. Világháborúban győztes Szovjetunió csapatai állomásoznak.

A fasiszta államgépezetet szétzúzták, Horthy emigrációban van. Magyarország azonban még mindig tőkés ország. Az MKP egy percre sem hagy kétséget afelől, hogy szocializmust akar. Ehhez békés úton hatalomra kell kerülnie.

De vajon sikerül-e?

A választások tétje

Az 1945. november 4-i parlamenti választás az első olyan választás évtizedek óta, amelyben az MKP korlátozás nélkül részt vehet. 1944 ősze, az ideiglenes kormány megalakulása és 1945 tavasza, az ország felszabadulása közötti időszakban a fő kérdés a németek elűzése, az ország szuverenitásának visszaszerzése, a háború utáni helyreállítás megkezdése. Ezekben a kérdésekben lényegében minden párt egyetért, a kommunisták is, a szociáldemokraták is, a kisgazdák is, mások is. Ez a nemzeti együttműködés időszaka.

1945 tavasza után azonban már új kérdés kerül előtérbe: merre menjen Magyarország? Ha a szocializmus felé, akkor előbb vagy utóbb, de államosítani kell a bankokat, a gyárakat, ami nyilván nem tetszik a tőkés rétegnek.

Ha a kapitalizmus felé, akkor maradhat minden, de akkor Magyarország ugyanúgy a 3 millió koldus országa lesz, mint a Horthy-rendszerben.

Ezt viszont az emberek nem akarják.

A külvilág szerepe

A mai tőkés Magyarországon előszeretettel sulykolják az emberek fejébe, hogy 1945-ben elveszítettük függetlenségünket, szovjet megszállás alá kerültünk, s ők döntöttek el mindent.

A valóság az, hogy 1944. március 19-e óta Magyarország a hitleri Németország megszállása alatt van. Szuverenitásunkat akkor veszítjük el.

Magyarország a fél világgal hadiállapotba kerül. 1945. január 20-án születik meg a fegyverszüneti szerződés, melynek értelmében a békeszerződés életbelépéséig az országban Szövetséges Ellenőrző Bizottság jön létre. Ebben nemcsak a szovjetek vannak, hanem a nyugatiak is, de a vezető szerep a szovjeteké.

Miért az övéké? Nos, azért, mert az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió így állapodnak meg. Ez az állapot 1947-ig, a békeszerződés életbelépéséig áll fenn. Ők a győztesek, mi meg a vesztesek.

Erre mondják, hogy tetszettek volna megnyerni a háborút!

Választási játékszabályok

Mai tapasztalatból is tudjuk, hogy a választásokon majdnem mindent eldönt az, hogy milyenek a játékszabályok. Az MKP 1945-ben már a játékszabályok, azaz a választási törvény kialakításába is beleszólhat.

Az 1945. évi VIII. törvény az addigi magyar történelem legdemokratikusabb törvénye, alapjaiban különbözik a tőkés Horthy-rendszer választási törvényeitől.

1945 novemberében szavazni már nem a csendőr előtt kell, nyíltan, hanem titkosan lehet leadni a voksot. Bárki szavazhat, aki elmúlt 20 éves. Nincs különbség gazdag és szegény, férfi és nő között. Soha ilyen korábban nem volt. Szavazni a pártok listáira lehet 16 választókerületben, illetve az országos listákra. Egy képviselői helyhez átlag 12 ezer szavazat kell.  

Persze vannak tilalmak is. A törvény 30 szélsőjobboldali szervezet volt tagjainak tiltja a részvételt. Nem szavazhatnak azok, akik magukat német nemzetiségűeknek vallják. Ez azonban a kisebbség. Az 1945-ös választásokon mintegy 5 millió polgár rendelkezik szavazójoggal, ami 2,3 millióval több, mint az utolsó, 1939-es választásokon.

„Gyerünk a gátra, szavazz a pártra!”

Vajon mivel kampányolnak elődeink 1945 őszén?

Ekkoriban a kampány egyik legfontosabb eszköze a rádió és filmhíradó. Még nincs televízió, az emberek moziba járnak. A pártok kialakítják saját filmstúdióikat a filmhíradók gyártására. Az MKP-hoz közel álló cég, a Magyar Filmgyártó Rt., Mafirt címen készíti a filmhíradókat. Három év alatt több mint ötven híradó készül el.

A pártstúdiók mellett működik egy országos központ is, a Magyar Központi Híradó Rt, amely átfogja a korabeli médiumokat. A cég vezetésében a kormánykoalícióban résztvevő pártok osztoznak. Akkoriban nincs médiatörvény, de az osztozkodás nagyjából olyan, mint manapság. A szervezet elnöke Ortutay Gyula, az antifasiszta ellenállás részvevője, a hazai néprajzkutatás későbbi nagy alakja. Az MKP-t ketten képviselik, Révai József és Kállai Gyula. Az MKP-nak sikerül komoly befolyásra szert tennie a rádióban.

A koalíciós pártok felosztják egymást között a budapesti mozikat is. 1945-ben az emberek szívesen néznek filmeket, jólesik a szórakozás a sok szenvedés után. Így például Budapesten az MKP-nak 14 mozi jut, a kisgazdáknak pedig 12.

A fő kampányeszköz azonban a gyűlés. A párt hangszórókat szerel fel teherautókra, így hívják az embereket a gyűlésekre. A nagyobb gyűléseket az agitátorok röpgyűlésekkel, lakógyűlésekkel készítik elő. A hangszórós kocsik lehetővé teszik azt is, hogy a párt szónokai egy nap alatt több helyen is felszólaljanak. A politikai programot táncos-zenés műsorokkal egészítik ki. Ezt hívják akkoriban repülő színháznak.

Így hangzik egy korabeli választási dal:

Lányok, asszonyok, fiúk, emberek
   vigyázzatok!
Új világnak hajnalán
Akarsz jobbágy, vagy független, szabad,
Barátom, ez csak rajtad áll!
Gyerünk a gátra, szavazz a pártra!
Egy jobb világra, szavazz velünk!
Kezedben hordod jövőd és sorsod,
Nem lesz több gondod, szavazz velünk!
A kommunista alkotni fog,
Így lesz az élet holnapra jobb,
Ha kell a béke és több kenyér
Munkádért jó bér,
Szavazz velünk!

Az MKP óriási mennyiségű szórólapot is bevet. Ezt egyébként mások is teszik. A szórólapháborúban a kommunisták 9 millió plakátot és röplapot vetnek be. 150 ezer párttag közül rengetegen vesznek részt a munkában.

Szinte éjt nappallá téve gyűléseznek a párt vezetői. Rákosi Mátyás, a párt vezére, nem a legjobb szónok, de figyelnek szavára. A csata aktív részesei a Politikai Bizottság tagjai, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Nagy Imre, Révai József, akiket ismerünk korábbi fejezeteinkből. Ettől a perctől kezdve kerül a csúcsra Kádár János, eredeti nevén Csermanek János, ekkoriban 33 éves. Szakmáját tekintve irodagép-műszerész.

A Horthy-rendszerben itthon küzd, börtönben is ül. Még nagy jövő vár rá. A csúcsvezetés tagja a budapesti pártszervezet akkori vezetője, Kovács István is, mindössze 34 éves. Később az 50-es évek politikai életének egyik meghatározó alakja. 1956 után nem jut politikai szerephez. Ma is él, 99 éves.

Ismét megjelenik a csúcson Rajk László, még mindig nagyon fiatal, 36 éves, pedig már megjárta az illegális mozgalmat, a spanyol polgárháborút. Az egykori bölcsészhallgató a munkásmozgalom élő legendája. Később a párt főtitkárhelyettese lesz, majd belügyminiszter. 1949-ben koholt vádak alapján kivégzik. De erről majd később!

Még nem kellenek a kommunisták

A kommunisták nem tudják megnyerni a választást. A szovjetek jelenléte és segítsége nem ellensúlyozhatja a 25 éves agymosás következményeit. Az emberek most még nem a kommunistáktól várják a változást. A párt a harmadik helyre kerül, 801 ezer szavazatot szerez, ami 16,9 százaléknak felel meg. Az SZDP 823 ezer szavazattal, 17,4 százalékkal a második párt. A győztesek a kisgazdák (FKgP), a szavazatok 57,08 százalékával. Az MKP végeredményben 70 képviselői helyet szerez a 409 fős magyar parlamentben. Az FKgP testesíti meg a tőkés alternatívát. Ugyanakkor a jövőre nézve sokat mondó az a tény, hogy az MKP, az SZDP és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) együtt már számottevő erőt jelent.

November közepén az 56 éves kisgazda politikus, Tildy Zoltán megalakíthatja az új koalíciós kormányt. Az FKgP 9, az MKP 4, az SZDP szintén 4, az NPP pedig 1 miniszteri tárcát kap. A kormány összetételét nemcsak a választási eredmények határozzák meg. Ne feledjük! Ekkor még nincs békeszerződés, a győztesek, mindenekelőtt a Szovjetunió közvetlenül beleszólhat és bele is szól, az MKP-t támogatja. Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes lesz, Nagy Imre belügy-, Gerő Ernő közlekedésügyi, Molnár Erik pedig népjóléti miniszter. Érdekesség, hogy a kisgazdák újjáépítési miniszternek delegálják idősebb Antall Józsefet, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök apját.

A kommunista párt már bent van a hatalomban, de kisebbségben van.

A küzdelem a szocialista jövőért folytatódik.