HIÁBA MONDUNK BÁRMIT, HA NEM DOLGOZUNK!

Kerekes Antal kapitalizmusban született, szegény család gyermekeként. Megtapasztalta az elnyomottság keserű kenyerét, majd a szocializmus vívmányait, melyek jobbá tették életét. Mindig dolgozott, s amikor lehetősége volt, tanult – s ezekkel mindmáig nem hagyott fel. Sorsa és pártmunkája egybeforrt: „Kölcsönkért ruhában érettségiztem. Aztán mindkét szülőm belépett a TSZ-be és a pártba. Volt honnan magamba szívni az eszmét. Tudtam, hogy nem engedhetjük meg a múlt visszatérését, nem hagyhatjuk, hogy népünk megint cselédsorsra jusson.”
 

– Gyermekkori élményeid meghatározzák politikai hovatartozásod?

– Szegény családból származom, még szolgáltam is Borbáspusztán. Tizennégy évesen a tehenek mellett aludtam a jászolban. Rám láncolták az ajtót az urak, hogy ne tudjak megszökni. Patkányok szaladgáltak körülöttem és rajtam. Mégis megszöktem az ablakon át. Működött a cselédbíróság, és apám kiharcolta, hogy megkapjam a járandóságaim a leszolgált időre. Emlékszem, hogy szinte mindennap paprikáskrumpli volt az ebéd, amit a vakablakba tettek, és belehullottak a legyek. Persze az urak dőzsöltek. Ők libát, kacsát és disznót ettek. Kecskeméten jártam iskolába, ami két hatalmas pofonnal kezdődött. Rongyos, szegény gyerek voltam, de kitűnő tanuló is. Szabadidőmben traktorosként dolgoztam. Nehéz idők voltak! Kölcsönkért ruhában érettségiztem. Aztán mindkét szülőm belépett a TSZ-be és a pártba. Volt honnan magamba szívni az eszmét. Tudtam, hogy nem engedhetjük meg a múlt visszatérését, nem hagyhatjuk, hogy népünk megint cselédsorsra jusson.

– Szereted magad körül a rendet...

– Igen. Az a véleményem, hogy aki nem tartja rendben a saját háza táját, az ne kapjon segélyt se. Lehet tartani kecskét, ami lelegeli a gazt. Mi a mai napig tartunk. Feleségem rendszeresen készít kecskesajtot. Meg kellene tanítani sok embert gazdálkodni, hogy ezekben a nehéz időkben is fenntarthassa magát.

– Nehéz munkát végeztél az egyetem mellett.

– Téglarakásban dolgoztam és mellette tanultam. Évekig hullafáradt voltam minden nap, de minden nyáron katonának mentem. Ez nagyon hasznos volt, sok mindent megtanultam. Miután elvégeztem az egyetemet, első munkahelyem a Kiskunhalasi Állami Gazdaság lett. Ekkor már  javában építettük a szocializmust. Meg akartam nősülni, és akkor öt lakás közül választhattam. Kislányom zeneiskolába írattam, végül erdőmérnök lett, most Dániában él. Ő is elment, mert élhetetlen országot csináltak nekünk 20 esztendő alatt.

– Mikor lettél párttag?

– 1957-ben részt vettem a KISZ megalapításában Gödöllőn, majd 1959-ben párttag lettem. Halason a megyei tanácsházán a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjává választottak. Később Helvécre kerültem termelési igazgatónak. Borzasztó rossz állapotban volt a gazdaság, de mégis elvállaltam, és néhány éven belül kitűnő eredményeket értünk el. Erre nagyon büszke vagyok. Persze a rendszerváltás óta az is ebek harmincadjára jutott.

– Hasonlítasz Papp Lacira...

– Mindig hasonlítottam, és magam is birkóztam, de az egyetem miatt abbahagytam. Sokszor meghívtak egy italra vagy kávéra. Nehezen értették meg, hogy nem Papp Laci vagyok, hanem Kerekes Antal agrárközgazdász. Fontosnak tartom a sportot az emberek testi egészsége megőrzésének érdekében.

– A rendszerváltás hogyan érintett?

– Ez egy tragédia volt. 1990-ben korengedménnyel nyugdíjba mentem, mert elkezdődtek a leépítések. Főágazatvezető voltam éppen, negyvenen mentünk akkor nyugdíjba. A munkát nem hagytam abba, hivatásos gépkocsivezető lettem. E-kategóriás jogosítványom van. Soha nem szégyelltem tanulni és dolgozni.

– Miket szeretsz olvasni?

– Elsősorban A Szabadságot. Közben elvégeztem egy számítástechnikai tanfolyamot, amit mindenkinek ajánlok életkortól függetlenül, mert manapság a mozgalmi munkában elengedhetetlen. Megtanultam eszperantó nyelven is. Ez a hobbim, kiválóan lehet levelezni rengeteg emberrel ezen a nyelven. Egy litván erdőmérnökkel is eszperantóul tartom a kapcsolatot, rengeteg szakmai információt kapok tőle. Ez nem azt jelenti, hogy más nyelveket nem kell ismerni. Különösen a fiatalokat bíztatom, hogy tanuljanak nyelveket, de az időseknek sem árthat. Újságokat naponta olvasok, a polgári sajtót is beleértve. Nagyon szeretem a verseket, mindig rengeteg szép magyar verset olvastam. 

– Civil szervezeteknek is tagja vagy?

– Ez természetes. Miért? Van, aki nem? A civilekkel nagyon fontos a kapcsolat. Az Er­dészeti Egyesületnek és az Agrár Civil Szervezetnek is tagja vagyok. Bár nem vagyok erdész, sokat dolgozom ezen a területen is. 1980-ban miniszteri oklevelet kaptam erdészeti munkámért. Most, mikor mindent a piac, a pénz határoz meg, rendkívül fontossá vált a természet és az erdők védelme. A tiszta ivóvíz, az ápolt környezet alapvető feltétele az ember létének. Ezt nem győzöm elég alkalommal hangsúlyozni. Persze a legfontosabb a példamutatás – így van ez a pártmunkában is. Hiába mondunk bármit is, ha nem dolgozunk, és nem mutatjuk meg másoknak, hogyan kell okosan gazdálkodni, kapcsolatokat építeni, ajánlószelvényt gyűjteni és beosztani az időnket.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Nem okozok meglepetést: nagyon szeretek kertészkedni. Még gyümölcsfát is metszettem olyan újdonsült tulajdonosoknál, akik azt sem tudták, hogy néz ki a meggyfa. Sajnos sok ilyen tulajdonos van. Nem csak a pártmunkában, a magánéletben is minden munkát elvégzek.