Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

VÖRÖS NYAKKENDŐ

   A politikai öltözködés frontján még Gyurcsány nyitott új korszakot, amikor nyakkendő nélkül jelent meg minden létező fórumon. Gyakorta még a zakóját is levetette. Ha kellett, ha nem. Az nem foglalkoztatta, hogy mi illik és mi nem, elvégre az MSZP-ben mindent ő diktált, még az illemet is. Gyurcsány nyakkendő nélküli világát sokan a reform, sőt a forradalom lelkesedésével élték meg. A Horn-Kovács-korszak „munkaidőben öltöny és nyakkendő, szombaton pulóver” egyhangúságához képest Gyurcsány trehánysága a szabadság friss levegőjét hozta. Nem volt mit tenni, a nyakkendőt az ellenzék is eldobta. A Fidesz azonban mégsem olvadhatott bele a szocialisták öltözködési világába, ezért Orbán hamarosan hosszú, kabátszerű zakókban kezdett megjelenni, ami egyfajta visszautalás lehetett a nemzeti gyökerekre, kicsit Petőfisre véve a figurát. A többi Fidesz-vezérnek maradt a farmer, ami viszont szoci körökben nem hódított, valószínűleg a méretgondok miatt. Na, de most fordul a világ! Mesterházy Attila felemás helyzetbe került. Nem szakíthatott elődje nyakkendő nélküli világával, lévén Gyurcsány kreatúrája, de apró változásokat megengedtek neki. Eltűnt a szakáll, ami egy szoci államtitkár esetében bocsánatos bűn, de egy miniszterelnök-jelölt esetében a győzelem akadálya lehet. És, most tessék figyelni! Időről-időre öltönybe bújik, és nyakkendőt is köt hozzá. Megválasztásakor például vöröset. Orbán Viktor múlt heti országértékelésre időzített öltözete már az új kor politikai üzenete volt. Vége a szocialisták nyakkendő nélküli, tárva-nyitva zakós világának! Elegáns öltöny, nemzeti elhajlások nélkül. Ja, és nyakkendő! Petőfin nem volt nyakkendő, de Kossuthon igen. És milyen nyakkendő? Vörös! Érted, vörös! Nincs is ezzel baj, a vörös szín azonban nem áll jól mindenkinek. Az öltözködésben sem, a politikában sem. Nekik biztosan nem!

AZ ORBÁN-BESZÉD, AVAGY A POLGÁRI POLITIKA KORLÁTAI

   Na, de beszéljünk komolyan! Orbán Viktor jó beszédet mondott a múlt héten az országértelő gyűlésükön. Hiába fanyalognak a parlamenti pártok, ezt a beszédet bármelyik európai polgári politikus elmondhatta volna. Az más kérdés, hogy az európai szabványok nem a legjobbak. Nekem jobban ízlik például egy igazi magyar falusi paradicsom, mint az EU egyenparadicsoma.
   A Fidesz „Itt az idő!” jelszavára talán nem adnának csillagos ötöst a reklámiskolákban, de Orbán ennek ellenére világossá tette, hogy változásra van szükség. Nem hangoztatott kossuthi gondolatokat, hogy a „nemzet veszélyben van”, bár nem zárta ki, hogy tényleg veszélyben van. Nincs azzal sem baj, hogy Orbán erős vezetést sürget. A mai magyar állam tényleg nem működik rendesen. Az a kormány, amely megtűri, hogy a rendőrségébe befurakodjon a szélsőjobboldal, amely nem képes megfékezni saját hiénáit még a nyilvánvaló veszély pillanatában sem, az nem jó kormány. Orbánnak tökéletesen igaza van abban is, hogy fel kell hagyni a kishitűséggel, a belső tehetlenséggel. Nálunk manapság, ha valaki azt mondja: mentsük meg a hazát, mindjárt azt kérdezik, hogy mibe kerül, honnan veszed a pénzt. Nem bízunk saját erőnkben egy olyan korban, amikor csakis saját magunkban bízhatnánk. „Magyarországot újjá kell építeni, és ezt a gazdaság talpra állításával kell kezdeni” – mondja Orbán, és teljesen igaza van. Nem új gondolat, mi évtizedek óta mondjuk, de legfőbb ideje megvalósítani. Remek az is, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet kell létrehozni. Orbán persze hallgat arról, hogy másfél millió munkahelyet éppen az általa is üdvözített kapitalizmus tett tönkre, de hát a Fidesz elnöke végül is egy polgári politikus.
    Orbán jókat mond, de azonnyomban lefékeződik, amikor ideológiát visz bele. A mostani magyar kapitalizmus „fejlődési rendellenesség”, mondja, és igaza van, hiszen a térségben sok más tőkés ország van, és mégis jobban működnek. Most jön a szükségtelen ideológiai magyarázkodás: a XXI. századi magyar gazdaságot nem lehet sem a „XX. századi szocialista”, sem a jelenlegi, „oligarchikus rendszerekkel kormányozni”. Húsz évvel a rendszerváltás után nem kellene egy leendő miniszterelnöknek mindenáron elhatárolódnia a szocializmus évtizedeitől. Többet érne vele, és az egész ország is, ha elismerné: sok mindenben jobb és értelmesebb megoldások születtek, a teljes foglalkoztatásban, a mezőgazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban egészen biztosan. De hát Orbán Viktor végül is egy polgári politikus.
    Orbán a józanészre akarja építeni kormánya politikáját. Ez jó, csak kevés! Orbán beszédéből pont az hiányzik, ami a jövőbeni siker kulcsa lehet. Az ország boldogulásához nem csak rendre, józanészre, nemzeti politikára van szükség, hanem arra is, hogy korlátozzák, adóztassák meg a multikat, a magyar gazdagokat, és jusson több a dolgozó tömegeknek az ország javaiból. Orbán ezt nem mondja, de hát végül is ő egy polgári politikus.

THÜRMER GYULA