– Az elmúlt napokban riasztó hírek jöttek. A Fidesz és az MSZP aktivistái ellepték az utcákat, ráadásul a kopogtatócédulák is bonyolultabbak lettek. Hogy érinti mindez a Munkáspártot?

– A Fidesz azt hirdette meg, hogy kétmillió cédulát gyűjt össze, és teszi is, ezt valamennyien tapasztaljuk. Tisztességtelen a fizetett cédulaszedők tömege, de manapság hol lehet a polgári demokráciában tisztességről beszélni? Ugyanakkor visszaélés is a demokráciával. A kopogtatócédulák gyűjtése arra való, hogy mindenki esélyt kapjon, és ne egy-két párt uralja a mezőnyt. A Fidesz akciója, de az MSZP sem marad el tőle, azt szolgálja, hogy mindenki mást elrettentsenek, és csak ők uralkodjanak. A Munkáspártot azonban nem lehet elrettenteni. Nehéz a gyűjtés, de nem lehetetlen. Csinálni kell, más titka nincs ennek a munkának.

– Jó egyáltalán a kopogtatócédulás rendszer?

– Természetesen nem az. A tőkés erők tisztában vannak vele, hogy a kopogtatócédulák rendszere rossz. Ahelyett, hogy eltörölnék, a formai kivitelezésen változtattak, úgy nyomják, mint a pénzt. A mi dolgunk az, hogy mindenre figyelünk, pontosan töltsük ki, a párt pontos nevével, pontos címmel és névvel, illetve személyi számmal. Nem hibázhatunk!

– Akkor tehát a Munkáspártnak lesz országos listája?

– Feltétlenül lesz, ehhez a feltételeket megteremtettük. Nem mondom, hogy minden feltételt, de az elégséges feltételeket igen. Van elegendő jelöltünk ahhoz, hogy erős országos listánk legyen. A párt programja több százezres példányszámban a szervezeteknél van. És nem utolsó sorban, párttagjainknak és szimpatizánsainknak köszönhetően a viszonyainkhoz képest sikerült elég sok pénzt mozgósítani a választási munkára. Nem a kormány vagy nagyvállalkozók adták, mi gyűjtöttünk, a párttagjaink adták össze. Most a feladat, hogy éjt nappallá téve gyűjtsünk. Menni fog, csak csinálni kell! Hittel, kitartással!

– Hány jelöltünk lesz véglegesen?

– A párt célja az, hogy legyen erős országos listánk. Ehhez az kell, hogy minden megyében legyen területi lista, és minden egyes lista mögött viszonylag sok egyéni jelölt álljon. Nem tudtunk 176 jelöltet kiállítani, de mindenütt állítottunk, ahol tudtunk. A gyűjtésben arra koncentrálunk, hogy legelőször a stratégiai körzetekben állítsuk meg a jelöltet. Ezeket előre kijelöltük, és számításaink szerint itt tudjuk leggyorsabban, legbiztosabban összegyűjteni a cédulákat. Ha ezek megvannak, mehetünk a többi területre. Nagyon fontos, hogy ettől a haditervtől ne térjünk el, mert akkor visszaesünk a régi hibába, azaz sok helyütt gyűjtünk keveset, de sehol sem eleget.

– Mi történik, ha megtámadják egyik-másik jelöltünket, ahogyan ezt négy éve az MSZP tette Pest megyében?

– Erre készültünk. Ezt a taktikát alkalmazza az utóbbi időben a Jobbik, de az MSZP sem fog visszariadni tőle, ha a maga számára veszélyt lát. A Munkáspárt képes szavazatokat elvenni az MSZP-től és a Jobbiktól is, ezért mindkét oldalról fennáll a veszélye annak, hogy a választási szervekben kifogásolni fogják a kopogtatócédulákat, vagy kitalálnak valami mást. Mindenütt azt mondtuk, hogy legyen tartalék. Ne csak annyi jelöltet állítsunk, amennyi minimálisan kell a területi listához, hanem többet, mert bajba kerülhetünk. A másik dolog az, hogy kifogástalan cédulákat kell leadni. Ez nem zárja ki ugyan a veszélyt, de biztosabb hátteret jelent. És még egy: a választási bizottságokban ne hagyjuk magunkat. Védjük magunkat, sőt támadjunk!

– Azt tapasztalni, hogy az MSZP igyekszik politikailag is meggyőzni a mi lehetséges választóinkat. Mi a véleménye?

– Ez így van. Az MSZP most két dolgot „nyom”. Egyrészt hirdeti, hogy rengeteg mindent tettek a dolgozókért, a nyugdíjasokért, meg mindenkiért. Ez, mint tudjuk, nem igaz. A másik pedig, a régi ötletük: ha nem szavaztok az MSZP-re, jönnek a fasiszták! Ez sem igaz, de sajnos, sokan vannak olyanok, akik mindkettőnek felülnek. Minap találkoztam egy nyugdíjas bácsival, aki még mindig arra panaszkodik, hogy a Fidesz valaha elvette a 13. havi nyugdíját. Régen is volt, de ami fontosabb, az MSZP azóta sokkal, de sokkal többet elvett. A Szabadság egyik januári száma tökéletesen megírta, hogy mennyit vettek el a szocialisták, mennyit a Fidesz. Az is világos, hogy mit és hogyan hazudik mindkét párt. Vegyük kezünkbe A Szabadságot, használjuk fegyverként!

– A fasiszta veszély felvázolása sokakat zavar meg?

– Sajnos igen. És az is sajnálatos, hogy vannak szélsőjobboldali, fajüldöző, fasiszta nézetek. A Jobbik kimondva-kimondatlanul épít ezekre. A kérdés az, hogy megváltozik-e a helyzet, ha az MSZP marad hatalmon? Nyilvánvalóan nem! Ha az MSZP akarta volna, eddig is megakadályozhatta volna a szélsőjobboldali erők szerveződését. Ehelyett azt látjuk, hogy például az állami Magyar Rádió a Jobbikot meghívja a választási műsorok egyeztetésére, a Munkáspártot pedig nem. Rosszabb lesz-e a helyzet, ha a Fidesz kerül hatalomra? Bizonyára nem lesz jobb, de nem lehet rosszabb sem. Megmondom, hogy miért. A Jobbik nem jó a Fidesznek. Ugyanúgy, ahogy korábban nem volt jó nekik a MIÉP vagy a Torgyán-féle kisgazdák. A MIÉP szavazóit lenyelték, a pártot jelentéktelenné tették. Torgyánékat kihasználták, amíg kellettek a többséghez, aztán lefejezték őket. A Fidesz ma sem akar osztozkodni a hatalmon. És van még valami: az Európai Unió nem igen szívleli a szélsőjobboldallal való együttműködést, bár kétségkívül igaz, hogy az európai nagytőke komolyan felhasználja a szélsőjobboldalt.

– Mire lehet őket felhasználni?

– A lakosság megfélemlítésére, ami nálunk már bejött. Ráadásul a szélsőjobboldalt lehet felhasználni a radikális baloldal, a kommunisták visszaszorítására. A Jobbik sok dolgozó embert is megtéveszt. Teheti, mert a tőkés média teret ad nekik. Nekünk pedig nem ad. A tőke jobban tart tőlünk, mint a szélsőjobboldaltól. S ennek megvan a sajátos oka: a Jobbik nem akarja a kapitalista rendet megváltoztatni, mi viszont nagyon is.

– Sokakat zavar, hogy a Munkáspárt programja hasonlít a Fidesz programjára?

– Nem a miénk hasonlít a Fideszére, a Fidesz használja a mi ötleteinket, s akkor még finoman fogalmaztunk. Egy millió munkahely tíz év alatt, mondja most Orbán Viktor – mi húsz éve mondjuk. De ugyanez igaz a multik korlátozására, a magyar vállalkozók támogatására is. Ezek igaz és jó gondolatok, akárki is mondja. De van itt más is! A Fidesz a helyzeténél fogva nem adhat garanciát arra, hogy ezt a programot valóban megvalósítja. A Fidesz a kapitalizmust erősíti, ahol soha nem lesz teljes foglalkoztatás, mert az ellentmond a kapitalizmus alaptörvényének. Ha nem lennének a kiszolgáltatott munkanélküliek milliói, a tőke nem lenne képes zsarolni és kizsákmányolni a dolgozókat. Ha nem hiszik, nézzenek körül nálunk! Nekünk, dolgozóknak alapvető érdekünk, hogy legyenek munkahelyek, hogy ne vegyék el a pénzünket, így mi vagyunk a garancia. Ezért kell a Munkáspárt a parlamentbe.

– Egyes helyeken tartanak attól, hogy a Munkáspárt 2006 is konkurenciát jelent nekünk.

– A Vajnai-féle Munkáspárt 2006-ot azért találták ki, hogy gyengítsenek bennünket. Ez 2006-ban be is jött. Mára a helyzet megváltozott, az MSZP-nek nem kellenek olyan mértékben, mint négy éve. Másrészt úgy tűnik, hogy fogytán az erejük. Sokan csalódtak. Úgy látom, hogy sokan jönnének vissza hozzánk. A választások után komolyan fogunk ezzel is foglalkozni.
   A Vajnai-féle párt ezen a választáson a Zöld Baloldal nevű szerveződés keretében indul, tehát nem önállóan. Egy-két megyében, Hevesben, Baranyában, Szabolcsban több aktivistájuk van, mint másutt, de nem kell megijedni.  Nyugodtan gyűjtsük csak a kopogtatókat! Mi erősebbek vagyunk. Ha azt mondják: Munkáspárt, kommunista, mi jutunk az emberek eszébe.

– A választások április 11-én lesznek. Utána mi történik a Munkáspárttal?

– A Munkáspárt húsz éve él, létezik, annak ellenére, hogy a helyzetünk soha sem volt könnyű. Miért voltunk erre képesek? Nos, azért, mert mindig hittünk egy jobb és igazságosabb társadalomban. De a hit önmagában kevés lett volna. Küzdöttünk is a kapitalizmus ellen. Ezért élünk, és ezért fogunk élni. Az idősebbek közül sokan áldoztak százezreket a pártért. Miért? Azért, mert hisznek a jövőnkben. Fiataljaink zömében óriási a hit és az elszántság. Most a kopogtatócédulákra koncentrálunk. Február végén, márciusban csinálunk egy intenzív kampányt. Márciusban, az egyéni jelöltállítás befejezése után a Központi Bizottság ülést tart. Közösen döntünk a további lépésekről.
   Most a választás a döntő, de tervezzük a jövőt is. Egyik egyetemistánk nagyszerű kommunikációs elképzeléseiből most keveset tudunk érvényesíteni, de a jövőben ránk vár ez a feladat. Az Internettel kapcsolatos programjaink is kiterjednek már a jövőre is. A gyári akciókba éppen, hogy csak beletanultunk, a jövőben kell tömegessé tennünk őket. A párt anyagi bázisának megszilárdítása is kiterjed a jövőre. Jelöltjeink és a háttérben dolgozó aktivistáink közül sokan holnap a párt vezetői lehetnek. Egy viszont biztos: a következő napokban, hetekben kegyetlenül össze kell szednünk magunkat, hogy sikeresek legyünk a választásokon és könnyebb legyen a jövőnk. Úgyhogy, előre a jövőnkért!