VÁNYÁRA EMLÉKEZZ, MAGYAR!
Az urak összejöttek a zsinagógában. Talpig kalapban, értelmiségi és elitista önérzetben. A gettó felszabadítására emlékeztek. Volt ott korrupt Demszky, őt fizető emeszpés vezető, pártok egyéb nyikhajai, és néhányan, akik most még zsidónak vallják magukat, mert még fizet. Felszólalt a legnagyobb hazai zsidóközösség feje is. Szép beszéd volt. Érzelmekre hatott, ha valaki tehetségesen hallgatta, még a Fidesz elleni összefogásra is találhatott utalást. A Mazsihisz BKV-hez hasonló ügyei ezúttal értelemszerűen kimaradtak. S kimaradt még valami. Az, hogy ki szabadította fel a gettót! Az, hogy szovjet katonák életüket adták azért, hogy mások életét mentsék. Az, hogy az orosz Iván, az ukrán Sztyopa vagy a kaukázusi Ravil a mellével állt a golyó elé, hogy ártatlant mentsen. Egy olyan ország ártatlanját, aki vérbe borította hazáját. Az, hogy a Horthy-Magyarország támadta meg a Szovjetuniót! Támogatta azt akkor vidáman minden vallás prominense. Weiss Manfréd családja a profit és félrenézés reményében, a keresztény az istentelenek elleni harcért, a református meg azért, mert rossz kimaradni a sorból. Összességében egyért: pénzért, előnyért, a hatalom mosolyáért. Az akkor nem volt érdekes, hogy ukrán zsidót húz keresztre a csendőr! Az akkor nem fért bele a keresztényi szeretetbe, hogy ne gyalázzák meg az ukrán asszonyt, ne akasszák lábánál fogva a kútba a kölykét, s ne lopják el mindenét! A Don-kanyar rémálma. Mit kerestünk mi ott? Jány Gusztáv már-már hős, mert kitartást rendelt a halálba? Küldte a honvédot a tank alá? S kényelmesen beült a német tiszthez, flaskában rejtőző szatmári szilvát kóstolni? Mai magyar urak Guszti bátyja, te miért nem mentél a muszka szurony elé? Neked kitüntetés, szanatórium, nyugdíj jutott helyette. S bűn, hogy a népbíróság számon kért? Kötél? Fagy és értelmetlen halálok ezreiért cserébe? Jól jártál, Guszti bátyám… Magyarországot a szovjet katona felszabadítani jött. Aki tolvaj volt, aki nőt erőszakolt, aki templomot fosztott, az a katonai törvény szerint halott volt. Nem szép halált halt. Sztálin zsandárjai tudták, hogyan kell úgy meghalni, hogy érezze is az illető. Ványa belépett Budapestre. Ványa kinyitotta a pinceajtót, s kenyeret hozott. Ványa saját, meggyilkolt gyerekét és megerőszakolt feleségét feledve adott a sajátjából is, mert látta, hogy segíteni kell. Ványát sokszor hátba lőtték. S voltak szovjetek, akik az elkövetkező években vodkagőzös kulákságukat erőltették ránk. Nem kellett volna tűrni. A mocsok az mocsok. A szemét az szemét. De Ványát soha ne feledd! Ő érted adta az életét. Neki ez volt a legtöbb. Ha hazamegy, újjáépíthette volna házát, tanulhatott volna, lehetett volna tanár, munkás vagy orvos. Vagy egyszerűen lehetett volna gyereke… Tanár, munkás, orvos. Ő mindenét adta oda az életedért. Érted adta. Magyjar….
KAPITÁNY GYULA
|