Aktuális Cikkek
 

MAGYARORSZÁG

VÁNYÁRA EMLÉKEZZ, MAGYAR!

Az urak összejöttek a zsinagógában. Talpig kalapban, értelmiségi és elitista önérzetben. A gettó felszabadítására emlékeztek. Volt ott korrupt Demszky, őt fizető emeszpés vezető, pártok egyéb nyikhajai, és néhányan, akik most még zsidónak vallják magukat, mert még fizet.
   Felszólalt a legnagyobb hazai zsidóközösség feje is. Szép beszéd volt. Érzelmekre hatott, ha valaki tehetségesen hallgatta, még a Fidesz elleni összefogásra is találhatott utalást. A Mazsihisz BKV-hez hasonló ügyei ezúttal értelemszerűen kimaradtak. S kimaradt még valami.

   Az, hogy ki szabadította fel a gettót!

   Az, hogy szovjet katonák életüket adták azért, hogy mások életét mentsék.

   Az, hogy az orosz Iván, az ukrán Sztyopa vagy a kaukázusi Ravil a mellével állt a golyó elé, hogy ártatlant mentsen. Egy olyan ország ártatlanját, aki vérbe borította hazáját.

   Az, hogy a Horthy-Magyarország támadta meg a Szovjetuniót! Támogatta azt akkor vidáman minden vallás prominense. Weiss Manfréd családja a profit és félrenézés reményében, a keresztény az istentelenek elleni harcért, a református meg azért, mert rossz kimaradni a sorból. Összességében egyért: pénzért, előnyért, a hatalom mosolyáért.

   Az akkor nem volt érdekes, hogy ukrán zsidót húz keresztre a csendőr!

   Az akkor nem fért bele a keresztényi szeretetbe, hogy ne gyalázzák meg az ukrán asszonyt, ne akasszák lábánál fogva a kútba a kölykét, s ne lopják el mindenét!

   A Don-kanyar rémálma. Mit kerestünk mi ott? Jány Gusztáv már-már hős, mert kitartást rendelt a halálba? Küldte a honvédot a tank alá? S kényelmesen beült a német tiszthez, flaskában rejtőző szatmári szilvát kóstolni?

   Mai magyar urak Guszti bátyja, te miért nem mentél a muszka szurony elé? Neked kitüntetés, szanatórium, nyugdíj jutott helyette. S bűn, hogy a népbíróság számon kért? Kötél? Fagy és értelmetlen halálok ezreiért cserébe? Jól jártál, Guszti bátyám…

   Magyarországot a szovjet katona felszabadítani jött. Aki tolvaj volt, aki nőt erőszakolt, aki templomot fosztott, az a katonai törvény szerint halott volt. Nem szép halált halt. Sztálin zsandárjai tudták, hogyan kell úgy meghalni, hogy érezze is az illető.

   Ványa belépett Budapestre.

   Ványa kinyitotta a pinceajtót, s kenyeret hozott.

   Ványa saját, meggyilkolt gyerekét és megerőszakolt feleségét feledve adott a sajátjából is, mert látta, hogy segíteni kell.

   Ványát sokszor hátba lőtték.

   S voltak szovjetek, akik az elkövetkező években vodkagőzös kulákságukat erőltették ránk. Nem kellett volna tűrni. A mocsok az mocsok. A szemét az szemét.

   De Ványát soha ne feledd!

   Ő érted adta az életét.

   Neki ez volt a legtöbb. Ha hazamegy, újjáépíthette volna házát, tanulhatott volna, lehetett volna tanár, munkás vagy orvos. Vagy egyszerűen lehetett volna gyereke… Tanár, munkás, orvos.

   Ő mindenét adta oda az életedért.

   Érted adta. Magyjar….

KAPITÁNY GYULA

 

BUDAPEST FELSZABADULT

   Február 13-án emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, román és magyar katonákra, magyar partizánokra, akik ötvenöt évvel ezelőtt ádáz harcok árán felszabadították hazánk fővárosának lakosságát. 1945. február 13-án a szó szoros értelmében felszabadították Budapestet.
   A fővárost felszabadító harcok közel két hónapig tartottak. Malinovszkij és Tolbuhin marsall a 2. és 3. Ukrán Front parancsnokai 1944. december 28-án közös fegyverletételi felhívást adtak ki a fővárost körülzárt német egységek parancsnokának.

   Az ultimátum rámutatott a Budapestet megszállók reménytelen helyzetére: a harc céltalan folytatása a teljes megsemmisüléséhez, a békés polgári lakosság lelketlen feláldozásához és a magyar főváros teljes pusztulásához vezetne. A hitleri hadvezetés azonban a szovjet csapatok időleges feltartóztatása érdekében elszánta magát Budapest és lakossága feláldozására, elrendelte: a felmentő seregek megérkezéséig ki kell tartani, és a parlamentereket is ellenségként kell kezelni. Steinmetz Miklós és Ilja Osztyapenko szovjet századosokat fehér zászlóval a kezükben mészárolták le. Magyarként és ukránként jöttek felszabadítani e földet. Emlékük számunkra örök.

   Ezután a szovjet csapatoknak nem maradt más választásuk, mint a támadás. Budapest romjai nem az ő, hanem a németek és velük együttműködő magyar nyilas alakulatok felelőssége.

   A németek és nyilasok február 11-i kitörését a szovjet hadsereg és a vele együtt harcoló Budapesti Önkéntes Ezred megakadályozta.

   Február 13-án Budapesten véget értek a háborús szenvedések, pusztítások, a német-nyilas uralom borzalmai.

   Erre emlékezünk és hajtunk fejet azok előtt, aki életüket adták hazánk szabadságáért.

KAJLI BÉLA