Aktuális Cikkek
 

MAGYARORSZÁG

ANTIFASIZMUS KAMPÁNYRA

   Fasiszták, nyilasok, ordasok.
   Jelszavakban ezért mentek ki néhány tucatnyian szombat délután a Hollán Ernő utcába. Volt ott pódium, harsogóan harsány zene, tévékamera és pár MSZP-politikus.

   Miért most és miért oda? Félreértés ne essék, nem Budapest felszabadításának évfordulójáról, avagy a Jobbik mocska elleni összefogásról van szó. Nem. A tüntetés „jelképes helyszínét” – eme frappáns megfogalmazás a Népszava bértollnokáé – az adta, hogy két éve áprilisban néhány idióta Molotov-koktélt dobott egy utazási irodára. Talán emlékeznek, akkor tiltakozni Gyurcsány Ferenc is felvonult nejestől, Gerhard Schröder német ex-kancellárt és jelenlegi Gazprom részvénytulajdonost is sikerült idebájologni. Akkor a történet Gyurcsány Őszöd utáni megmentéséről szólt, most meg a választásra időzítették a pr-antifasizmust.
   Két éve farkast kiáltottak. Két éve nem volt farkas. Két év alatt az MSZP kormány megteremtette a farkast.
   A Jobbik szocialista médiatámogatással nőtte ki magát.

   Rikácsoló atv-s riporter nélkül Vona Gábor megmaradt volna idegesítő kocsma-fasisztának.

   Az MSZP alig burkolt pénzügyi támogatása nélkül Morvai Krisztina megmaradt volna a megfáradt Baló György tévébeszélő kikapós feleségének.

   Mára elérték, hogy senki sem hisz farkas-kiáltásuknak. Mint a mesében, az egyszerű pásztorgyerekről. Először kiment a falu nyájat védeni, másodszor is elhitte a hamis kiáltást, harmadszorra, amikor tényleg jött az ordas, mindenki otthon maradt.

   Az MSZP hívó szavára szombaton senki sem ment ki.

   A már említett szocialista propagandalap főszerkesztője fogalmazásában: „Az elmúlt nyolc év kudarca, hogy az antifasiszta rendezvényeken egyre kevesebben jelennek meg, mert tudomásul vették az emberek, hogy kigúnyolhatják, bántalmazhatják őket”. Németh Péter úr aligha magára és kormányára gondolt, de igazat mondott.

   Az embereknek bizony elege van abból, hogy hülyére veszik őket, kihasználják.

   Az újkori magyar mocskot maguk teremtették, Németh főszerkesztő úr! Riogatni akartak, elterelni a figyelmet lopásaikról, s most „sír a szájuk”?

   Mesterházy Attila képes volt kijelenteni: „A kirekesztés és a gyűlöletkeltés minden demokráciát veszélyeztet”. Hát tényleg, miniszterelnök-jelölt úr, avagy ahogy a saját pártodban hátadat sem bevárva becéznek, „öcsisajt”, nem kellett volna ezt a demokrácia-félét veszélyeztetni! Nem kellett volna fasiszta pártot teremteni! Nem kellett volna tönkretenni Magyarországot!

   Mint minden magyarországi szoci rendezvényen, természetesen itt is jött a pénzt ígérő kondér mellett meghúzódó korcsnép. Vajnai Attila három barátjával odaborult Lendvai Ildikóékhoz, majd jelezve, hogy nagyon utálják a kapitalizmust, elsétáltak az Operabálig. Az általuk mélységesen utált rendszer elleni harcuk ezúttal kielégült abban, hogy – idézet honlapjukról – „sikerült átadni egy szórólapot Farkas Bertalannak, a Magyar Népköztársaság első űrhajósának”.
   Most minősítsünk?

BUDAPEST FELSZABADULÁSÁRA EMLÉKEZTÜNK

A Munkáspárt az idei esztendőben nem tartott önálló ünnepséget Budapest felszabadulásának 65. évfordulóján, tekintettel arra, hogy a párt aktivistáinak most a kopogtatócédula-gyűjtésben kell helytállniuk. A Munkáspárt delegációja, Kajli Béla és Gilicze Attila, az Elnökség tagjai és Erdős István regionális elnök, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége központi ünnepségén vettek részt, és helyezték el a párt koszorúját a fővárosi Szabadság téri szovjet emlékmű előtt.
   Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke beszédében úgy fogalmazott: ami 65 évvel ezelőtt Magyarországon történt, az minden tragikus kísérő jelenségével együtt is felszabadulás volt, és ezért a legnagyobb áldozatokat vitathatatlanul a szovjet Vörös Hadsereg katonái hozták.

   Hozzátette: az évről-évre tartott tisztelgésük az antifasiszta koalíció keretében magyar földön harcoló, és itt elesett bolgár, jugoszláv, román harcosokra és az angol és amerikai légierő pilótáira is vonatkozik. A MEASZ elnöke azt mondta: az antifasizmus nem jobb vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút, a demokratikus berendezkedés alapja.