Ő Szent Fölsége a trónusán ült, és körülötte ott álltak mind a segítő szellemek, jó tündérek és őrző angyalok; egész hadsereg. Előlépett egy a jótét lelkek közül, és mélyen meghajolt. Ő Szent Fölsége pedig szólott:
   – Honnét jössz?
   Amaz felelte:
   – A Közel-Keletről, ahol harminc évig dúlt a háború, ömlött a vér, állandó volt a fölfordulás. Én békét szereztem. Hatástalanítottam a föld, a víz és a levegő nukleáris és vegyi szennyeződéseit, és meggyógyítottam az élők lelkét.
   Ő Szent Fölsége megkérdezte tőle:
   – Mennyi idő alatt tetted ezt?
   A jó tündér így felelt:
   – Harminc nap alatt.
   – Miért kellett ehhez ilyen sok idő? – és Ő Szent Fölsége mosolyogva szólott a körülötte állókhoz: – Ha mi volnánk a Sátán, most megvesszőztetnénk ezt a renyhét. De mint tudjátok, nem mi vagyunk a Sátán.
   Mindenki boldogan kacagott; imádták Ő Szent Fölsége humorát.
   És jött a másik tündér, meghajolt, és így beszélt:
   – Én a tengereket jártam, tornádókat, szökőárakat és cunamikat csillapítottam, sok száz négyzetkilométernyi olajszőnyeget tüntettem el, hajók tucatját mentettem meg az elmerüléstől, és emberek sokaságát a vízbe fulladástól.
   És szólott Ő Szent Fölsége:
   – Mennyi idő alatt cselekedted ezeket?
   Ő pediglen felelte:
   – Tizenöt nap alatt.
   – Ilyen keveset végeztél ennyi idő alatt? Ej, ej! – a körülállók helyeslően bólogattak.
   Jött a harmadik jótét lélek is, és szólott:
   – Én eltüntettem a föld színéről az összes szuper- meg hipermarketet, plázát és bevásárlóközpontot. Azonkívül Hajdúböszörményben elcsitítottam egy kaszára-kapára kapott lakodalmas nép civódását. Sokak vérét ontották volna ki, a vőlegényt is megölik, ha közbe nem lépek. És most eljöttem, hogy mindezt megjelentsem néked.
   Ő Szent Fölsége megkérdezte tőle:
   – Mennyi idő alatt tetted ezeket?
   Amaz pedig felelte:
   – Egy nap alatt.
   Ő Szent Fölsége ismét szó­lott:
   – Ennyi idő alatt ugyan többet is végezhettél volna! – a körülállók helyeslően bólogattak.
   És jött a negyedik jótét lélek is, mondván:
   – Én egy politikus mellé szegődtem. Húsz évig fáradoztam, mire sikerült rábírnom, hogy a nyilvánosság előtt legalább egyszer, életében először és utoljára, igazat beszéljen: „Eladtam magam népem szipolyozóinak. Ők juttattak hatalomra, ezért az ő érdekeik szolgálata szabta meg minden lépésemet. Amit csak mondtam és cselekedtem politikai pályámon, az mind-mind hazugság volt, teljes hazugság, és semmi más, mint hazugság.”
   Ő Szent Fölsége ennek hallatán fölkelt trónusáról, levette a maga fejéről a koronát és a legderekabb tündér fejére tette, majd maga mellé ültette és megcsókolta őt, és azt mondotta:
   – Jer, ide mellém, segítő szellemek eleje, jó tündérek gyöngye, őrző angyalok dísze, jótét lelkek büszkesége! Hősiesen, mindenkinél többet fáradoztál, a legnagyobb munkát te végezted!

MOLNÁR MIKLÓS