MINDEN PILLANAT SZÁMÍT!

Varga László Levente személyes meggyőződéséből vált kommunistává. Megtapasztalta, hogy a szocializmus évei alatt jobban éltek az emberek, s szomorúan szembesült a rendszerváltás okozta hajléktalansággal, munkanélküliséggel. Ma sem érti, hogy miért szidják a rendszert, amely alatt normálisak voltak az életviszonyok, az embereknek volt lakása, munkája, tisztességes megélhetése. Mégsem adja fel: „Folyamatosan gyűjtjük az ajánlószelvényeket, az első perctől kezdve, s a hétvégén is ezt tettük. Megyünk, dolgozunk, mert addig kell gyűjteni, amíg lehet. Minden pillanatot ki kell használni. Ma ez a legfontosabb!”

– Hogyan lettél kommunista?

– Nem családi indíttatásból, bár nagyapám vöröskatona volt. Ma is őrzöm a levelet, amit nagymamámnak írt ízes magyar nyelven. „Jönnek a csehek és nehéz sorsa lesz a vöröskatonának”. Ismertem Budapestet a 80-as évektől. Akkoriban nem aludtak emberek az utcán, a város rendezett volt, és az embereknek még voltak lehetőségeik, kilátásaik, reményeik. A 90-es években újra Budapestre kerültem, és rádöbbentem a nehéz valóságra. Sokan szidták a kommunistákat, a szocialista rendszert. Kérdéseket tettem fel magamnak, látva a hajléktalanok és a munkanélküliek számának a növekedését, a nyomor elhatalmasodását. Nem értettem, hogy miért szidják a rendszert, amely alatt normálisak voltak az életviszonyok, az embereknek volt lakása, munkája, tisztességes megélhetése. Érdekeltek a társadalmi-gazdasági folyamatok, és elkezdtem olvasni. Rádöbbentem, hogy 100 esztendővel ezelőtt hasonló folyamatok zajlottak, hasonló végkifejlettel. A tőke újra kizsigereli az embereket, s a megfélemlítő maszlag újra a szélsőjobboldali erők karjaiba kergetik a kétségbeesett lakosságot. Szerencsére akkor is tudták a kommunisták, mi a dolguk, így nehéz harcok árán, de egy igazságosabb társadalmat teremthettek. Igaz ez napjainkra is: egyedül a Munkáspártnak voltak és vannak konkrét, az emberek érdekében felvetett érvei, javaslatai, a Munkáspárt az egyetlen párt, amely tényekkel tudja alátámasztani mondanivalóját.

– Kommunistázás mindig volt...

– Persze, az 1920-as években is kommunistáztak, pedig akkor igazán nem lehetett mondani, hogy a kommunisták „bűnöket” követtek volna el. Ismétlődik a történelem. Mindig voltak kommunisták és mindig voltak, akik szidtak bennünket. Ma nem ezzel kell törődni! Egyedül az a fontos, hogy tudjuk, miért küzdünk, s minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért, hogy a dolgozó emberek újra élhető életet élhessenek. A párt programja egyértelmű: a válságért annak okozói fizessenek! Ne a népet nyúzzák újra és újra, kérjük végre számon a gazdagokat, nekik miért juthatott több a közösből? S ha már több jutott: fizessenek érte!

– Miket szeretsz olvasni?

– Marxista irodalmat természetesen folyamatosan olvasok. Gábor Andort különösen sokra tartom. Ő a Tanácsköztársaság korának egyik leghitelesebb krónikása. Műveiből kirajzolódik egy élő történelmi háttér, mely a történelemkönyvekből nem tudható meg.  Sokat tanulhatunk belőle. Rengeteg összefüggés fedezhető fel a múlt és a jelen között. Segítségével könnyebben megérthető a jelenlegi helyzet. Nagyon szeretem a szépirodalmat. Most kezdem felfedezni a szépirodalom ízét-zamatát. Most kezdek éretté válni a teljes átéléséhez.

– Gyűjtöd az ajánlószelvényeket?

– Folyamatosan gyűjtünk, az első perctől kezdve, s a hétvégén is ezt tettük. Megyünk, dolgozunk, mert addig kell gyűjteni, amíg lehet. Minden pillanatot ki kell használni. Ma ez a legfontosabb!