A Magyar Szocialista Párt a múlt szombaton megtartotta kampánynyitóját. Az amerikai díszletek, az önmagukat dicsérő és ámító szólamok mellett most mutatták be az MSZP választási programját is. A Szabadság kivételesen „átengedi” a paksaméta értékelését egy, az MSZP-SZDSZ kormányhoz igen liberálisan viszonyuló újságnak. Az alábbiakban az index.hu anyagából idézünk.

A szocialisták kampánynyitójára elkészült a párt választási programja is, hiszen valamit mégiscsak illett felmutatni. A válságnak vége, a párt papíron kétezer milliárd forintot költ népboldogításra. Az iromány szép szavai mögül koncepciótlanság, ostobaság és itt-ott némi cinizmus sejlik ki.
    Az áprilisban biztosan bukó szocialisták programjának vizsgálatakor nem az az igazán érdekes, hogy mi mindent ígérnek, mert mindazt ellenzékben úgysem lesz módjuk betartani. Mivel az MSZP nem engedheti meg magának, hogy eleve beismerje a vereséget, a színjátékot végig kell csinálniuk, mintha valóban lenne esélyük kormányon maradni.
    Egy ekkora bukta küszöbén sokkal fontosabb, hogy a programban tükröződik-e valamiféle önvizsgálat, van-e nyoma annak, hogy tanultak az elmúlt két ciklus fiaskóiból, vagy folytatódik a habverés, miszerint a „hibák” ellenére mindent jól csináltak, és most a vívmányokat és azok hozományait kell megvédeniük. A szocialisták 2010-es választási programjában az előző esetben lennie kéne legalább egy, de inkább két vagy három, a választók nagyobb tömegei számára érthető és megjegyezhető, kiemelt hangsúlyt kapó ígéretnek.
    Olyan ígéretnek, ami a tökéletesen hiteltelenné vált, lejáratódott és korrumpálódott párt elköteleződését mutatja a tisztább közélet, valamint az állam hatékonyabb működése irányában. Olyan ígéretnek, melynek forszírozása ellenzékből is lehetséges, és ami hosszabb távon is a párt meghatározó arculati elemévé válhat.
    Ilyen, hangsúlyos és komolyan vehető elem nincs a Nemzeti modernizáció, összetartó közösség című programban. Van helyette rengeteg olcsóbb és drágább vállalás, az elmúlt évek eredményeinek felsorolása, továbbá irdatlan mennyiségű töltelékszöveg annak elfedésére, hogy mennyi területen nem sikerült valódi előrelépést elérni.
    Az persze a választási programjuktól nem várható el, hogy abban a kollektív öncsalásban és a szélsőjobb emiatt bekövetkező megerősödésében a szocialisták a saját felelősségüket is megemlítsék. Az azonban igen, hogy ha baloldaliságról és társadalmi szolidaritásról papolnak, legalább az ígéretekben ne folytassák az öncsalást, amikor a legkiszolgáltatottabb és kitaszítottabb népcsoportról beszélnek. Márpedig sajnos épp ezt teszik.
    A romáknak szánt közmunkaprogramot „a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedés” előszobájának láttatni súlyos ostobaság, ahhoz ugyanis eladható szaktudás kell, amit utcasepréssel nehéz megszerezni. A telep-felszámolási program folytatását ígérni olyan, mintha a legendás magyar gyapottermesztés hagyományait akarnák feléleszteni: igény persze lenne rá, csak épp ami eddig történt, az szemfényvesztésnek is kevés volt.
    Végül azt ígérni, hogy „az idősebb roma korosztályok” felzárkóztatása érdekében 2013-ra az alapfokú végzettségű cigányok aránya akkora lesz, mint a nem romáké, ráadásul mindnek lesz szakmája is, már nem öncsalás. Ez színtiszta cinizmus, amit csak egy, az előítéletességgel és a cigányság iszonyú helyzetével nyolc, kormányon töltött év alatt alig valamit kezdő párt engedhet meg magának.
    Az ellenzékiségre készülő MSZP 2010-es programja sajnos pont olyan, mint amilyen a kormányzása volt. Koncepciótlan, az érthető prioritásokat és világos értékválasztást kerülő, mindenkinek kedvezni próbáló zagyva ötletbörze. Nem kár érte, hogy nem fog megvalósulni.