A HŰSÉG EMBERI JELLEM KÉRDÉSE

Juhász Gábor életében mindig központi kérdés volt a közösség, a sport, a párt. A rendszerváltást az emberek egyértelmű becsapásának tartja: „Nem mondták el, hogy mire is fognak szavazni. Például, hogy a gazdag szülő hülye gyereke végez majd egyetemet, vagy, ha rendes orvosi ellátást akarsz, fizetned kell. Az „életrevalók” becsapnak, a szegények és nyomorultak elpusztulnak. Nem mondták el, hogy itt a farkastörvényeknél is rosszabb „törvény” lesz, az aljasság és hazugság fog uralkodni.”

– Hogyan kerültél a pártba?

– Ipari tanulóként KISZ-tag lettem, 1975-ben léptem a párt soraiba. Ez természetes esemény volt nálam: ebben a formában és ezen a helyen szolgálhattam az emberek érdekeit. Ma is ezt teszem. Mikor az MSZMP-t „megszüntették”, nem találtam a helyem. Idegesen járkáltam fel-alá. Egy idős párttag mondta, hogy megalakult újból a párt – én azonnal odamentem. A mai napig itt vagyok. Nem cseréltem köpönyeget, ezt ismerős ellenfeleim is elismerik. Az elvekhez való ragaszkodás és az eszméhez való hűség emberi jellem kérdése. Aki ide-oda futkos, emberként sem ébreszt túl nagy bizalmat. Igaz, hogy divat lett mostanában egyik pártból ki, a másikba be való lépegetés. Ezt akár megélhetési politizálásnak is nevezhetném. Büszke vagyok arra, hogy Pásztón 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben is volt második fordulós jelölt. Mindig teljes emberként segítettem a jelöltállításban. Tavaly szeptemberben a párt felkért, hogy én vállaljam el a jelöltséget, amit megtisztelőnek tartok és elfogadtam.

– Családod hogyan viszonyul politikai szerepvállalásodhoz?

– Soha nem volt probléma ebből a családon belül. Türelmesek vagyunk és elfogadjuk egymást. Feleségem templomba járó asszony. Én sem akadályozom őt abban, amit tesz, vita sincs közöttünk. Környezetemben sokan ismernek játékvezetői tevékenységem révén. Nyugodtan mondhatom, hogy megszoktak és elfogadnak. Október 6-án koszorúztunk, ahol jobboldali emberek is kifejezték tiszteletüket a Munkáspárt iránt, amely megmaradt becsületesnek és elvhűnek nehéz körülmények között is.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Amiből alig van! Van egy kis földünk, amin gazdálkodom. Kukoricát, zöldséget termelünk és egy kevés szőlőt. Ez a munka sok időt felemészt, ugyanakkor pihentet is, kikapcsolja a világ zajának szédítő hullámait. Vannak nyulaim is, de csak a családnak nevelem őket. Régebben a TSZ-től béreltünk lucernaföldet, és sokkal több állatot tartottunk. Mára mindez lehetetlenné vált, hiszen a takarmánybeszerzés jóval nehezebb és költségesebb. A mezőgazdaság legkisebb szegletébe is belegázolt a kapitalista rendszer. Ami a szocializmusban könnyűszerrel véghezvihető volt, az mára teljesen ellehetetlenült. Van három unokám, velük elég sok időt töltök.

– Ma is foglalkozol sporttal?

– Ebbe nőttem bele. A közösség, a sport, a párt mindig benne volt az életemben. Most is játékvezetősködöm, igaz, már csak diák- és ifjúsági mérkőzéseken.

– Újságolvasásra jut időd?

– A Szabadságon kívül a megyei lapot járatom. Televízióban főleg hírműsorokat né­zek, kikapcsolódásként labdarúgást és kézilabdát. Két nap alatt elolvastam Thürmer Gyula könyvét. Szenzációs! Mindent megtudunk belőle az árulásról és néhány vezető túlzott emberi gyarlóságáról. Mégsem bánt senkit.

– Ajánlószelvény-gyűjtési tapasztalataid milyenek?

– Vannak, akik ránk várnak a kitöltött szelvénnyel, és vannak súlyosan megvezetett emberek. Tisztességes öreg néni azt mondja, hogy odaadta a kommunistáknak. Kiderült, hogy az MSZP-nek. Megkérdezte tőlük, hogy ugye maguk a kommunisták, ők meg szemrebbenés nélkül mondtak igent. A Munkáspárt 2006 is sokszor gyűjt Munkáspárt néven, a 2006-ot valahogy elfelejtik hozzátenni. Ezek nagyon tisztességtelen eljárások. Én egy betűnyi félrevezetést sem alkalmazok: vagy nekünk adják, vagy nem.

– Mi a véleményed az elmúlt idők eseményeiről?

– A rendszerváltással kezdődött, amikor becsapták az embereket. Nem mondták el, hogy mire is fognak szavazni. Például, hogy a gazdag szülő hülye gyereke végez majd egyetemet, vagy, ha rendes orvosi ellátást akarsz, fizetned kell. Az „életrevalók” becsapnak, a szegények és nyo­morultak el­pusztulnak. Nem mondták el, hogy itt a farkastörvényeknél is rosszabb „törvény” lesz, az aljasság és hazugság fog uralkodni. Édesanyám akkor azt mondta: meglátod fiam, ezek az 1945 előtti időket fogják visszahozni, azok pedig nagyon kemények voltak! Antallék elkezdték, Horn Gyuláék rátettek egy lapáttal. A cukorgyárat földig rombolták. Senki nem azt akarja, hogy a népnek jó legyen, hanem azt, hogy egyesek piachoz jussanak. A kórházakat is szétzilálták. Többször voltunk tüntetni a Pásztói Margit Kórház megmentéséért.

– Ha kívánhatnál valamit, mi lenne a kívánságod?

- Nem szeretnék meghalni addig, míg az ország sorsa jobbra nem fordul.