A rendszerváltás utáni húsz év alatt a magyar honvédség elveszítette harckészségét, ma legfeljebb egyes NATO-missziókban való részvételre alkalmas, az ország védelmére egyáltalán nem. A zsoldos hadseregre való áttéréssel odalett a hadsereg honvédő jellege, az MSZP-s Szekeres Imre vezette minisztérium korrupciós botrányaival pedig a hivatásos haderő elveszítette becsületét is.

   Rendőrségi kommandósok tartóztatták le a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorát hatalommal való üzérkedés vádjával. Tucatnyi főtiszt ellen folyik eljárás sikkasztási ügyben, katonai attasékat hívnak haza külföldről. Eddig két tábornokot, két ezredest és egy századost is gyanúsítottként hallgattak ki. Közöttük van a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Főosztály jelenlegi és volt vezetője. Magyarán azok, akik felelnek a honvédség összes gazdasági ügyéért.
   Tömböl László vezérkari főnök szerint „árnyék vetült a magyar katonaságra”. A katonai ügyészség volt szóvivője egyenesen gengszterszervezetnek titulálta a Honvédelmi Minisztérium gazdasági részlegét. Egy, a közelmúltban nyugállományba vonult tábornok szerint a „honvédség elveszítette a becsületét”.
   Szekeres Imre szocialista honvédelmi miniszter nem mond le, sőt, marad, hiszen valakinek „fel kell deríteni az ügyeket”. Az említett „ügyek” egytől egyig elődje, a szintén szocialista Juhász Gábor, illetve az ő négy éves minisztersége alatt történtek.
   Mi történt valójában?
   Nézzük először azt, ami biztos.
   A rendszerváltáskor a még több mint százezres, az ország gazdasági helyzetéhez viszonyítva megfelelően felfegyverzett Magyar Néphadsereget elkezdik leépíteni. Ez már 1990-ben is többnyire egyszerű sikkasztást jelent. Nem csak gazdaságit, politikait is, amikor több tízezer géppisztolyt és egyéb hadfelszerelést ajándékoz oda az Antall-kormány Horvátországnak. A Néphadsereg vagyonából mindenki visz, aki tud, s akinek van megfelelő politikai védettsége. Ez jelent egy szállítmány egyenruhát ugyanúgy, mint egy leszerelt zászlóalj „selejtnek minősített” komplett műszaki bázisát. Ebben nincs különösebb különbség a kormányok között, s alapvetően ezen nem változtat a NATO-tagság sem. Sőt, a brüsszeli kapcsolat, a külföldi katonai beszállítók megjelenése csak bővíti a játékteret.
   Az igazi változás a hivatásos hadsereggé váláskor történik. Elsőre úgy tűnik, ez csak az SZDSZ választási pozícióit hivatott erősíteni. A valóságban azonban a Magyar Honvédség privatizációját, ha úgy tetszik, totális szétlopásának kezdetét jelentette. A zsoldos hadsereggel megszűnik minden morális és jogi gát, a honvédség is egy lesz az „állami vállalatok” közül. Mondjuk, mint a BKV.
   A Honvédelmi Minisztériumból mindent, amit lehet, külön gazdasági vállalkozásokba szerveznek ki. Nem csak a gazdasági beszerzést, vagy mondjuk a katonák étkeztetését, de a katonai objektumok védelmét is magán biztonsági cégek kezébe adják! Mikor a rendőrök megjelentek február elején a katonai akadémián, nem katonákat, mindössze néhány biztonsági őrt kellett eltávolítani!
   Amikor tehát az MSZP-kormány szabad utat adott kádereinek a lopásra, mindez elkezdődött a Magyar Honvédségnél is. Ez jelentette a több százmilliós honvédségi ingatlanok „baráti áron történő” eladását éppúgy, mint mondjuk tízmillió gémkapocs megrendelését. Csúszópénzek cseréltek gazdát nem csak a Grippenek, hanem az egyszerű import katonabakancsok esetében is. A minisztérium „baráti áron” vett használt páncélmellényeket, amelyek aztán sem Irakban, sem Afganisztánban nem voltak képesek felfogni a repeszt. Aztán persze az egyre gyakoribbá váló katonahalálra hivatkozva lehetett újra és újra vásárolni, újabb és újabb kenőpénzt elfogadni.
   Ráadásként még ott vannak a külföldi missziók. Irakból, Afganisztánból vagy éppen a kábítószerben szintén gazdag Jemenből az amerikai katonák nem csak a tisztítani való szennyest küldték haza. A jelek szerint ezzel nem voltak másképp a magyarok sem. A gyanú szerint ebbe bukott bele a Zrínyi Akadémia rektora is.
   Nehéz elképzelni, hogy egy rektor ezt lebonyolíthatta volna, ahogy szinte biztosan kizárható, hogy sikkasztó, csúszópénzt elfogadó tábornokok és ezredesek hosszú évekig ezt a minisztérium politikai vezetésének tudomása nélkül megtehették volna. Alighanem a tisztekkel csak a balhét akarják elvitetni.
   Habár – tulajdonképpen mindegy is.
   Ha a minisztérium vezetői tudták és hagyták, netán részesedtek a buliból, akkor azért bűnösök. Ha pedig nem volt tudomásuk róla, akkor tehetetlenségükkel követtek el bűnt.