Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy az utca a miénk. A televízió nem a miénk, éppen ezért ne is kérdezd minduntalan, hogy miért nem szerepel a Munkáspárt a televízióban. Azért, mert nem engedik. Az utca azonban a miénk. Illetve a miénk lehetne, ha birtokba vennénk. Nem kell sok hozzá. Ki kell szemelni forgalmas helyeket, ahol sok ember fordul meg.
[tovább a teljes cikkre]

– 1968-ban születtem Hamburgban. Szüleim ötvenhatosok, részt vettek a felkelésben. Szóval gazdag, durván jobboldali családból származom. A szüleim emigráltak. Németországban magyar nyelvű gimnáziumban jártam, amely ma már nem létezik. Érettségiztem, aztán bevonultam katonának. Apám arra nevelt, hogy vissza kell adni valamit a német államnak, amiért befogadott.

  [tovább a teljes cikkre]

„Ha október 26-ra lenne időpontunk egy csípőműtétre, akkor aggódnunk kell-e? A válasz egyértelmű volt: igen.”
 Ez olvasható a Kisalföld tudósításá­ban.
 A fa létra, amelyen csütörtök reggel felmászott feltűzni a zöld zászlót Varga Gá­bor, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház igazgatója, nem tűnt túl biztonságosnak – végül mégis stabil támaszt nyújtott az országos akcióhoz csatlakozó intézményvezetőnek. Ugyanez nem mondható el a kormányzatról, amely, ha nem biztosítja a kórházak által kért 24,5 milliárd forintot, akkor az intézményeket az év végéig csődbe viszi – mondta Varga Gábor.

[tovább a teljes cikkre] 

Munkáspárt

Zöld szalagot öltöttek Egerben a Munkáspárt aktivistái. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke szeptember 25-én ez egri Dobó téren elmondta a sajtó képviselőinek, hogy a Munkáspárt szolidáris az egészségügy dolgozóival. A Munkáspárt volt a 2004-es kórház-népszavazás elindítója, sok egri emberrel együtt védtük az egri kórházat, és védjük ma is a magyar egészségügyet.

  [tovább a teljes cikkre]

Az első „húszas” a békés és gondtalan gyerekkor, a műjégpálya varázsa, a szakmunkássá válás és a „kutacs benövése” jellemezte. E korszak szerves része az első szerelmek időszaka, és a mozgalommal való egymásra találás teljes kibontakozása.
 A második etap az emberi kibontakozásom időszaka. Ebben a harmadban ért el a főiskola, az egyetem, a tudományos munka. Egy „nyúlfarknyi” időtartamban tanulhattam az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján, közös kutatásban vehettem részt a moszkvai pártfőiskola munkatársaival.

 [tovább a teljes cikkre]

Kína

A Kelet népe címmel adta ki könyvét a legnagyobb magyar, Széchenyi István, és a mi népünket, a magyarokat értette alatta. Mi most mégis a Nyugat gyarmata lettünk. Rendszerváltáskor azt hangoztattam: nekünk nem a Nyugathoz kell csatlakoznunk, hanem a világ élvonalához, az pedig a Távol-Kelet. Húsz éve Japán látszott a húzóerőnek, ma már látni, hogy Kína az. És ne higgyük, hogy semmi közünk hozzájuk!

 [tovább a teljes cikkre]

[tovább a teljes cikkre]