Édesanyám olyan nagyon nem ünnepelte november 7-ét. Már legalábbis, ha az ünnepet azon mérjük le, hogy mit főzött. Hétköznapi ebéd volt, még egy rántott csirkére sem tellett a forradalom ünnepén. Nem volt neki gondja az ünneppel, már úgy értem, politikai gondja. Még a moszkvai díszszemlét is megnéztük. Valahogy így alakult.
[tovább a teljes cikkre]

– Egészen korán elkötelezetté váltam a baloldali eszmék mellett. 1959-ben felvettek a KISZ-be, 1964-ben a pártba. Soha nem voltam más párt tagja. Számomra teljesen egyértelmű és természetes, hogy itt vagyok. Ma az embereket úgy nevelik, hogy csak a pénzt imádják. Tudom, hogy ameddig ennek az agymosásnak nem vetünk véget, csak a felső néhány ezernek lesz jó, a kisembernek soha. Boldogtalanná teszik, megbetegítik a népet.

  [tovább a teljes cikkre]

Két és félmillió forint. Amióta Gyurcsány Ferenc kormánya felvette a világbanki hitelt, ennyivel tartozik neki és más bankoknak egy magyar. Újszülöttől nyugdíjasig. Ez az újkori rabszolgaság, amiről természetesen, mint az ókorban, ezúttal sem kérdezték meg az érintetteket.
[tovább a teljes cikkre]

 Kádár János
milliárdjai
Kádár János a múlt század nyolcvanas éveinek olajválságát hitelfelvétellel igyekezett megoldani. Nem az ő ötlete volt, a mai MSZP-s elit győzet meg, „szakmai és pénzügyi” okokra hivatkozva a dollármilliárdos kölcsönről.

[tovább a teljes cikkre]

A munka kötelesség

– A Görög Kommunista Párt több mint 9 százalékot kapott az előző választásokon. Mi a siker titka?

– Jövőre Görögországban is Európa Parlamenti választások lesznek. Ne szépítsünk: a sikerhez sok pénz kell. Minden tagnak kötelessége pénzt gyűjteni. Saját vállalásom: 50 000 eurót kell összeszednem.

  [tovább a teljes cikkre]

 „Nála nem számit a polgármesteri hatalom tekintélye, nála az ügy, a jó ügy számít. A ferencvárosi egészségügy privatizálása rossz ügy, árt az embereknek, és ezért harcolni kell ellene. A kormány ellen is, a polgármester ellen is. Paulik Péter ezt vállalta.” Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke így mutatta be Paulik Pétert.

[tovább a teljes cikkre]

’56 fiatal szemmel

Sosem értettem ’56-ot. Nem csak azért nem, mert messze nem léteztem még; azért sem, mert még a szüleim is csak gyerekek voltak akkor.
  Csak annyit tudtam, hogy magyar emberek álltak a palánk egyik és másik oldalán is.
  Aztán hirtelen hősök lettek a felkelőkből, a rend védőiről pedig senki nem ejtett szót. Pedig ott voltak! Azt a harcot nem az orosz tankok döntötték el, ahogyan a román bevonulók sem az előzőt.
  De akkor miért hallgatnak róluk?!
  1956-ban magyar emberek haltak meg a barikád mind a két térfelén.
  Megítélés kérdése, lehet.
  De mártírhalált halt honfitársaink „elsüllyesztése”, a jövő számára nem létezővé tétele: bűn.
  Mert a magyar hazáért haltak.

[tovább a teljes cikkre] 

Grósz nem volt kifejezetten külpolitikus alkat. A miniszterelnöki és a pártelnöki posztot azonban elég konkrét külpolitikai elképzelések birtokában vette át. Ezeknek az volt a gyenge pontjuk, hogy döntően a korábbi külpolitika elutasítására épültek. A kádári külpolitika rendszert alkotott. Világos volt, hogy a Szovjetunió a fő szövetségesünk, az USA a fő ellenfelünk.

[tovább a teljes cikkre] 

Ápol és eltakar

„Szlovák rendőrök magyarországi drukkereket ver­tek egy futballmérkőzésen.”

Két emberi érzelem van a földön, mely minden kérdést elfeledtet: a szeretet és a gyűlölet. Tudja ezt jól Gyurcsány Ferenc, de még nála is jobban Szilvássy György.

[tovább a teljes cikkre]