Volt egyszer egy párt, valahol Németországban, amely nevében munkáspárt volt, sőt tagjai között is voltak elégedetlen munkások. Még a zászlójuk is vörös volt. Az éles szeműek persze rögtön láthatták, hogy ezek nem kommunisták, hiszen nevükben a munkáspárt szó mellett ott áll, hogy nemzeti szocialista, a zászlajukban pedig a vörös színben ott éktelenkedik a horogkereszt. Mondom, az éles szeműek látták, azaz nem mindenki. Utólag mindannyiunk szeme nagyon éles, de akkor eligazodni nem volt könnyű.
[tovább a teljes cikkre]

– A kilencvenes évek eleje óta minden évben kimentünk a miskolci Május Elsejére. Családunk kedves ismerőse és édesanyám munkatársa, Székely Csaba bácsi ekkoriban lépett be a Munkáspártba. Ő invitált minket, hogy töltsük el ott a napot. Az évek múltán egyre elkötelezettebb szimpatizánsa lettem a pártnak. Mikor idősebb lettem, Csaba bácsival már együtt jártunk a Kádár-megemlékezésekre, ami számomra meghatározó élmény volt. Igazán közel a párthoz mégis csak 2008 februárjában kerültem, mikor megalakult a miskolci Front.

  [tovább a teljes cikkre]

Miközben Sajóbábonyban a Jobbik azzal volt elfoglalva, hogy egy saját maguk által generált műbalhéból kovácsoljanak maguknak politikai előnyt, a Munkáspárt aktivistái Kazincbarcikán a gyár dolgozóit kívánták felvilágosítani a mai magyar valóság legnagyobb problémáiról. A lelkes akciózó csapat miskolci frontosokból, valamint kazincbarcikai és budapesti párttagokból állt, Fogarasi Zsuzsanna és Kardos Mihály vezetésével.

[tovább a teljes cikkre] 

Az elmúlt több mint fél évben sikeresen dolgoztunk az üzemek, gyárak előtt. Egészen más a hangulat, mint mondjuk egy aluljáróban. Nagyobb a fogadókészség, nem beszélve arról, hogy ott csak munkásokkal találkozunk. Többen dolgoztunk gyárban, tudjuk, mi van ott most, nem harminc évvel ezelőtt. Akkor mások voltak a viszonyok, most kapitalizmus van, ami kicsit sem hasonlít a szocializmusra. Zömmel budapesti és Pest megyei üzemeket látogattunk, de volt két nagy akciónk is: egyik Kazincbarcikán, másik Nagykanizsán.

[tovább a teljes cikkre] 

Magyarország

„Tesszük, amit tennünk kel” – hirdetik országszerte az MSZP óriásplakátjai, postaládából kieső programfüzetei. S ez az a pillanat az elmúlt hét évben, amikor a Magyar Szocialista Párt vezetői tényleg őszinték. Higgyék el, nem hazudnak, csak helyesen kell olvasni a jelszavukat.

Teszik, amit tenniük kell. Magyarán lopnak tovább, privatizálnak tovább, mindent átjátszanak a hozzájuk közel álló vállalkozók kezébe, amit lehet. Eközben lelkesen reklámozzák ennek a tökéletes ellentétjét. Az MSZP elnöke, Lendvai Ildikó messiási mosolyú fényképe alatt vallja:

  [tovább a teljes cikkre]

Munkáspárt

„Még valamikor 1994 táján megjelent nálam egy idősebb úriember. Svájcból jöttem, mondja, 1956-ban őrnagy voltam, nem csatlakoztam Kádárékhoz, kimentem Svájcba. Nem szeretem a kommunistákat, de látom, hogy maguk Magyarország semlegességéért küzdenek. Ebben támogatni akarom magukat. Rendelkezzenek velem! Így kezdődött egy furcsa kapcsolat, amely majd elvezet a Semleges Magyarország Alapítvány létrehozásához, és egyáltalán a NATO elleni háborúnkhoz.

[tovább a teljes cikkre]

Mozgalom

A pártok rendszeres tanácskozásai 1999-ben indultak el, amikor a Görög KP kezdeményezésére közösen vitatták meg a kapitalizmus helyzetét és a mozgalom feladatait. Athénben eddig hét találkozót szerveztek. 2006-ban a Portugál KP, az egyik legnagyobb nyugat-európai párt adott otthont a találkozónak. 2007-ben – részben a Munkáspárt kezdeményezésére – Minszkben volt a találkozó, jelezve a munkásmozgalom szolidaritását Belarusszal.

[tovább a teljes cikkre]

Történelem

[tovább a teljes cikkre]

[tovább a teljes cikkre]