EKÖZJOGI MÉLTÓSÁGOK

Jó dolog közjogi méltóságnak lenni. Közjoginak is, méltóságnak is. Külön-külön is, együtt meg pláne! A közjogi méltóságok az állítólag független hatalmi ágak főnökei. Mitől függetlenek? Gondolom, döntően a néptől. A parlament még hagyján, mivel a képviselőket a nép választja. A köztársaság elnökét azonban a parlamenti pártok egyezsége szüli, csakúgy, mint az alkotmánybíróság elnökét.

[tovább a teljes cikkre]

– Volt a világról egy elképzelésem, voltak a világban zajló eseményekről képeim, elgondolásaim. Rájöttem, hogy a párt hangosan kimondja a gondolataimat. Így találtam meg azt a társasá­got, amely hozzám hasonlóan vélekedik szá­mos dologról. Ugyanazon értékek, erkölcsi normák mentén élünk. Nem cserélünk világnézetet nap, mint nap. Először pártonkívüliként voltam képviselőjelölt, de véleményem egybeesett a párt nézetével.
 [tovább a teljes cikkre]

A kölcsönös érdeklődés jegyében találkozott Kotroczó Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt KB-képviselője Kiss Miklós nyársapáti polgármesterrel. A Nagykőröshöz közeli, 1920 fős település nehéz napokat él át a rendszerváltás tizennyolcadik esztendejében.
[tovább a teljes cikkre]

A saját identitását hol a MSZP kiszolgálásában, hol értelmetlen pr-akciókban kereső MDF ezúttal az utcanevek és emléktáblák ellen hirdetett hadjáratot. Kálmánné Szabó Katalin, pártjuk debreceni elnöke múlt kedden bejelentette: a Magyar Demokrata Fórum  kezdeményezni fogja, hogy azon településeken, ahol a kommunista rezsimhez és az azt képviselő személyekhez köthető utcanevek, intézménynevek fellelhetőek, azokat változtassák meg.

[tovább a teljes cikkre]

A magyarországi kórházcsata története jól ismert. A Medgyessy-kormány szánta rá magát az egészségügy eladására. Nem sikerült neki, amiben szerepe volt a Munkáspárt által 2004-ben kezdeményezett népszavazásnak is. Medgyessyt megbuktatták. Az új miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc nem mert azonnal előállni az egészségügy privatizációjának gondolatával.

[tovább a teljes cikkre]

A Magyar Posta (MP) vezetése nem ismeri el a két szakszervezet részleges sztrájkra való felhívását, szerintük részleges sztrájk nincs, a helyzetet a munka jogellenes megtagadásának tekintik. A dolgozókat egyesével, elkülönítve, írásban nyilatkoztatták arról, hogy csatlakoznak-e a szakszervezetek felhívásához. Aki vállalta, azt nem engedték munkába állni.

[tovább a teljes cikkre]

Három millió koldus országa? Honfitársaink többségének ez a legutóbbi időkig alig jelentett többet egy történelemkönyv fejezetcíménél. Ma egyre inkább valóság, nem csak a statisztikai hivatal tanulmányaiban, hanem a mindennapokban szembesülünk vele. Az irtózatos szegénység alapvetően a magyar kapitalizmusnak köszönhető, azonban a Gyurcsány Ferenc vezette kormány idején jutottunk oda, hogy három és félmillióan a létminimum alatt „élnek”, közülük egy-másfél millió havi 25-30 ezer forintból tengődik.

[tovább a teljes cikkre]

1918 őszén világossá válik, hogy Magyarország elveszítette a háborút. Az országban általános az elnyomorodás, az elégedetlenség. A háború éveiben a hadseregbe besorozott  tömegek már rendelkeznek tapasztalattal arról, hogy közösen is fel lehet lépni közös célokért. Ráadásul ott van Oroszország példája, ahol 1917 novemberében győz a munkásforradalom.

[tovább a teljes cikkre] 

Azaz: ”La foret est la vie!” Erdész létemre is meglepett ez a nagyszerű megállapítás, melyet francia nyelven írtak ki a Békás Szoroson áthaladók számára. Drum Bun! – kívánt jó utat románul egy másik tábla felirata. Idestova 10 éve már, hogy ott jártam, azóta a romániai erdész barátaimtól tudom, náluk is sok erdő magántulajdonba került. Vajon az erdők ügye jó úton jár-e a magánosítással Romániában vagy Magyarországon? Hazánkban jelenleg az erdők 40 százaléka nem állami.

[tovább a teljes cikkre] 

Marx szelleme kísért

Nyugatról jön a fény mostanában. Berlinbõl például. Az õsreakciósok összehúzhatják magukat, vagy nekiveselkedhetnek a Tõke elolvasásának, ha eddig nem tették. Megtanulhatják fegyvereink belsõ mûködését, ha van hozzá elég sütnivalójuk. Marxot és a többi klasszikust szoborparkba zárni, könyveiket megsemmisíteni tragikomikus volt. Ezt sem csinálták mindenhol, csak néhány barbárok uralta országban, ahol a halott sem szent, csak a Mammon.

[tovább a teljes cikkre]