1918 őszén
maroknyi
fiatalember
vállalta,
hogy
magasra
emeli
a
tűzszínű
zászlót.
Élükön
Kun
Béla
állt.
Ez
a
32
éves
ember
néhány
hónappal
később
Magyarország
külügyminisztere
lesz,
a
Tanácsköztársaság
lelke.
A húsz éve hatalmon lévők összeültek, hogy
számunkra megmutassák, mily’ nagyon szívükön viselik a nemzet sorsát. Egymás
felé pedig jól értelmezhető üzeneteket küldöztek: én tudom, hogy te mit loptál,
te is tudod, hogy én mit loptam: innentől kevésből lehet „risztelni”, de bizony
abból muszáj.
Néhány
hete
felhívással
fordultunk
mindenkihez.
Mindenkihez,
aki
nem
milliárdos,
aki
nem
haszonélvezője
a
kapitalizmusnak!
Mindenkihez,
aki
nem
rokona,
nem
barátja,
nem
üzletfele
a
mostani
kormánynak!
Mindenkihez,
akinek
elege
van
mindenből,
ami
körbevesz
bennünket.
Hívtunk
mindenkit,
Titeket,
Önöket:
ne
hagyjuk
magunkat,
cselekedjünk
végre!
Szocialista
óriásplakát.
Ön
hord
117
ezer
forintos
bakancsot?
Önnek
van
pénze
Ausztriába,
az
Alpokba
járni
túrázni?
Ön
elhiszi,
hogy
ez
a
mindennapos
valósága
egy
magyar
nyugdíjasnak?
Ön
elhiszi,
hogy
ez
lesz,
ha
újra
a
Magyar
Szocialista
Pártra
szavaz?
Ön
mikor
evett
utoljára
húst?
Úgy
igazán,
úgy
annyit,
ami
jólesik?
Ön
miért
akar
még
mindig
hinni
nekik?
Mindenkihez, aki nem milliárdos, aki
nem
haszonélvezője
a
kapitalizmusnak!
Mindenkihez,
aki
nem
rokona,
nem
barátja,
nem
üzletfele
a
mostani
kormánynak!
Mindenkihez,
akinek
elege
van
mindenbõl,
ami
körbevesz
bennünket!
Mindenkihez
általában
és
konkrétan
Hozzád!
Október
11-én,
szombaton
14.30
órakor
várunk
a
Parlament
mellett,
József
Attila
szobránál.
Gyere
el,
ha
cselekedni
akarsz!
Gyere
el,
mert
cselekedni
kell!