Na nem a köztársaságot sajnálom. Volt nekünk egy jobb, egy élhetőbb: a népé. Soroljuk, milyen gyertyák díszítik a mai tortát? Bezárt iskolák, éhező gyerekek, leépített kórházi ágyak, ellehetetlenített mentőszolgálat, elkótyavetyélt közüzemek, felszámolt gyárak, hajléktalanok, munkanélküliek, koldusok, elárverezett otthonok, öngyilkos családfők, megnyirbált nyugdíjak, méregdrága gyógyszerek, fagyhalottak… Soroljuk még, urak?
„Még kér a nép!” – ez volt olvasható október 17-én a Munkáspárt transzparensén. A Debrecen belvárosában vörös és nemzeti zászlókkal demonstráló munkáspárti és frontos aktivisták szerint a szegénység családokat, közösségeket pusztít el. Bizonytalanságot, politikai békétlenséget és konfliktusokat szít. Hangsúlyozták, hogy világszerte 800 millió ember éhezik és krónikusan alultáplált.
A magyar politikai élet mindig szül újabb és újabb meglepetéseket. A múlt héten polgármesterek tüntettek a kormány költségvetési tervezete ellen. Első körben rácsapták a miniszterelnökre az ajtót, mondván, hogy nem lehet csak elvonni a pénzt, ugyanakkor elvárni, hogy az önkormányzatok működtessék az iskolákat, a kórházakat, meg minden egyebet. A polgármesterek követelései szerintem is jogosak. Erről egyébként a szocialista polgármesterek sem nagyon vitatkoznak, legfeljebb nem tüntetnek.
„A romák gyilkosai az ország első számú közellenségei közé tartoznak.” – nyilatkozta Bajnai miniszterelnök a múlt héten. Bajnai vagy imádja az ilyen hangzatos kijelentéseket, vagy a beszédírója engedi el ennyire a fantáziáját. Vagy mindkettő. Bajnai is tudta, hogy a költői szöveg ilyen lazán nem megy el. Főleg a rendőrök előtt nem, akik jogi végzettségük és rendőri tapasztalatuk alapján nem igen tudják értelmezni a közellenség fogalmát. Szóval, ifjú miniszterelnökünknek meg kellett magyaráznia.
Pusztuljanak a gyengék! – ez a jelmondatuk. A szocialistának nevezett kormány mindig megtalálja a legelesettebb, legrászorulóbb rétegeket, hogy még egyet rúgjon rajtuk. Másra már nem lehet gondolni, hiszen a betegek, a nyugdíjasok, a gyermekek, a kismamák javadalmainak radikális csökkentése után már a fogyatékkal élőkre is rácsaptak karmaik. Ritkán ragadtatom magam hosszú és cirkalmas dühöngésre, de a minap igencsak adtak rá okot, hogy így tegyek.
